A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
sem tudott az üzem 10 ezer pengőnél nagyobb profitot produkálni. Ezért vagy az ennél kevesebbért nem volt érdemes fenntartani. A jobb kihasználtságot a szénkorlátozás, árszabályozás csökkentette. Ilyen előzmények után 1941. november 1-én a Takarékpénztár téglagyárát eladta Serly Gusztávnak 160 000 P- ért. Serly a vételárból csupán 60 ezer pengőt fizetett ki készpénzzel, 100 ezer pengőről pedig váltót adott. A váltóadóssága visszafizetését — a Magyar Nemzeti Bank mindenkori 3 1/2%-kal meghaladó kamat mellett — három évre ígérte. Az eladási feltételek pontjainál jellemzően tőkés faktorokat is figyelembe vettek, pl. a hatévi kontigensért járó térítést. A téglagyár területét és épületét 90 000 P-ért a felszereléseket (gépek, kocsik stb.) 18 000 P-ért az 1941. évi tiszta hozamot 10 000 P-ért a debreceni téglagyárak 1938. jan. 31-én létesített egyezményéből eredő 12,33%-os még hat évre szóló kontingensért 42 000 P-ért Összesen: 160 000 P-ért vásárolta meg Serly Gusztáv az üzemet.72 Ezt követően Torma Lajos (Takarékpénztár igazgatója) bejelentette az 1941. december 8-i levelében a „Debreceni Téglaértékesítő Kft.” ülésének (december 19-én), hogy törzstőkéjét átruházza ifj. Serly Gusztávra.73 Ezzel a két Serly az 1941-es év végére abszolút többségbe került a kartell tagsága között, amit csak tovább fokozott a „Hajdúszoboszlói Téglagyár Kft.” — általunk már leírt — beolvasztása a debreceni kartellbe. A törzstőke problematikájához tartozik még, hogy ennek összegét a társasági szerződésben 1938. január 31-én 12 ezer pengőben állapították meg. Ebből Serly Gusztáv 5500 P-t, Sebestyén Lajos 3400 P-t, Fischer Jenő 1600 P-t, Ritter Sándor pedig 1500 P-t birtokolt. Ezeken az arányokon közben jelentős változások történtek. Mint már ismertettük, Fischer Jenő helyére átmenetileg Torma Lajos került, de ő törzstőkéjét — az Alföldi Takarékpénztár gyárának eladása után — átruházta ifj. Serly Gusztávra, akire az apja már előzőleg, 1939 szeptemberében saját részéből szintén átíratott ezer pengő értékű törzstőkét. Ritter távozása után (1941. január 20-án) Bisothka mint új tag jelenik meg az ülésen, s ettől kezdve ő képviseli a társult „Hortobágy Téglagyár Rt.”-t.74 Szem előtt tartva, hogy a társasági szerződés értelmében „A taggyűlésen minden tagnak annyi szavazata van, ahányszor 100 pengőt tesz ki a törzsbetétje...” nem lehetett vitás, hogy a kisebb vetélytársak kartellen kívülre szorítása (Szabó, Herskovits, Klein, s részben a Balogh és Vértesy), az Alföldi Takarékpénztár Téglagyárának megvásárlása után Serlyék túlsúlyba kerültek a döntések meghozatalánál. Ezt az eseményláncolatot csak még teljesebbé tette, hogy 1944. április 28-án egy bejelentés történt a cégbírósághoz: „Sebestyén Lajos, Fürdő utca 2. sz. alatti lakos, mint zsidónak számító személynek nálunk viselt ügyvezetői tisztsége megszűnt.”75 Mivel a szerződés 10. pontja alapján: „A társaság ügyvezetői az összes társasági tagok” így e tisztség megszűnése Sebestyén eseté72 Uo. 73 Uo. és HBmL. VII. 2/d. 80. 74 HBmL. VII. 2/d. 80. 75 Uo. 6 Évkönyv IV. 81
