A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
jelzi, hogy ajánlatát csak április 30-ig tartja fenn, tehát még a téglagyártás fpszezona előtt dűlőre akarták vinni az ügyet. A kartell próbálkozásai a városi üzem megszerzése tekintetében nem jártak eredménnyel. Rendkívül érdekes azonban, hogy dr. Kölcsey Sándor polgár- mester, aki Debrecen lakossága érdekében eredetileg mereven elutasította a kartell bérleti vagy vételi ajánlatait, a későbbiekben kénytelen álláspontján változtatni és hozzájárulni ahhoz, hogy a kartell újabb megbízottja, Sebestyén Lajos tárgyalásokba kezdjen Kémery-Mikó Gyulával, a Városi Téglagyár igazgatójával a városi üzemnek az ármegállapító egyezménybe való bevonásáról. A kartell iratai világítanak rá e változás okaira: „A polgármester ezen állásfoglalásához hozzájárul az iparügyi és belügyminisztérium azon nyomása, melyet a városra a téglagyári üzemnek akár bérbe adása, akár az ingatlan eladása útján történő megszüntetése érdekében gyakorol.”22 Tehát a kartellt céljai elérésében — a vásárlóközönség érdekeivel ellentétben —• még az illetékes minisztériumok is támogatták, ami valószínűsíthetően nem kis mértékben az Alföldi Takarékpénztár háta mögött álló anyaintézetnek, a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak volt köszönhető. A Debrecen sz. kir. város Téglagyára és a kartell között újból meginduló tárgyalások alapját az képezte, hogy a felek tíz évre szóló szerződést kötnek (tehát 1948. március 31-ig terjedő időre). Ennek értelmében a városi üzem termelését évi 1,5 millióra redukálják (ezen a mennyiségen felül azonban a város gyára szabadon termelhet cserepet és klinkerárut). A kartell tagjai pedig garantálják : ha a város ezt az engedélyezett mennyiséget nem tudná eladni, „... úgy az egyezményben részt vevő többi gyárak a nagyméretű téglákat P 28, a kis méretű téglákat pedig P 26, ezrenkénti egységáron” átveszik.23 Ilyen feltételek mellett a város műszaki hivatala és a törvényhatóság téglagyári bizottsága hajlandónak mutatkozott a szerződés megkötésére. Sőt a műszaki hivatal szakértője azt állította, hogy egy ilyen megállapodás létrehozására a polgármester is hajlandó, mert ezzel lehetőség nyílna a városi téglagyár készítményeinek árát a többi gyárral egyöntetűen P 32-re emelni. A kartell ezáltal újabb 4 pengős áremelést ért volna el a vásárlók terhére. A Városi Téglagyár által kötött megállapodásokat azonban jóvá kellett hagyatni a városi közgyűléssel is. így, bár a tárgyalások valamelyes eredményre vezettek, a megállapodás érvényesítéséhez meg kellett várni az április 8-i közgyűlés döntését. A kartell azonban mohóságában addig is olyan formában emelte az árakat, hogy a május 6-ig érvényben levő alapárakhoz, amelyekben a fázisadó is benne foglaltatott, ezt követően külön felszámította az adótérítést. A május 20-i kartellgyűlésen azután Sebestyén Lajos jelenti, hogy a Városi Téglagyárnál tervezett áremelés bekövetkezett: a Városi Téglagyár az I. osztályú nagyméretű tégla árát kis tételekben 30 P + fázisadóban állapította meg, mely árból nagyobb mennyiségnél 1, illetve 2 P engedményt ad. Az ülés résztvevői ezután úgy döntöttek, hogy a KEI május 22-től kez- dődőleg az I. osztályú nagyméretű tégla árát 29 P + fázisadóban állapítja meg, és ennek megfelelően emeli a többi téglaárat is.24 Egyébként a városi közgyűlés elvetette a beérkezett hat bérleti, illetve vételi árajánlatot. Leszögezte azonban a téglagyári bizottság „... hogy a téglagyár sorsát a város kezelésében csak úgy látja biztosítottnak..., ha a tégla ára a lehető legrövisebb időn belül 22 Uo. 23 Uo. 24 Uo. 64
