A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)

Nyilvánvaló ezután, hogy a kartellbe tömörülni akarók döntő kérdésnek tartották a város tulajdonát képező üzem versenyből való kikapcsolását, mert ez adott volna számukra lehetőséget az általuk annyira óhajtott gyors és nagy áremelésre.

Jellemző, hogy a várossal történő megállapodás előtt — ami a városi üzem feletti hatalmat és teljesen szabad kezet jelentett volna a helyi téglapiacon — nem hozták létre a közös kartellirodát, nehogy manőverezésük lelepleződjön. így döntöttek erről a kérdésről 1937. március 15-i közös ülésükön a tagok: „A terv szerint a közös eladási irodát egyelőre nem állítjuk fel attól az indoktól vezetve, hogy ne nehezítsük a várossal most lefolytatandó tárgyalásokat. Alapelvként mondjuk ki azonban, hogy az intern ügyek máris oly- képp tekintendők, mintha a közös eladási iroda máris fennállna, s természetesen amint a várossal megállapodás létrejön, vagy pedig alulírottak közül legalább 51% kontingens birtokosa úgy kívánja, ezen időponttal kezdve az ügyek közös eladási iroda útján fognak intéztein".”20

Jellemző az is, hogy ugyancsak a várossal folyó tárgyalások megkönnyítése érdekében, hogy azt ne nehezítsék, határozták el az áraknak „mindössze” 4—5 P-vel való emelését. így az 1937. tavaszi kartellárakat a következőkben határozták meg:

I. osztályú nagyméretű tégla ezrenként 25 P,

II. osztályú nagyméretű tégla ezrenként 22 P,

I. osztályú kis méretű tégla ezrenként 23 P,

II. osztályú kis méretű tégla ezrenként 20 P,

vastégla ezrenként 28 P,

kubiktégla ezrenként 15 P,

padlástégla ezrenként 24 P,

géptégla minden minőségnél ezrenként 3 P-vel drágább. Ezekből az árakból kereskedőknek 1—1 P árengedményt voltak hajlandók adni. Ugyanakkor kis tétel esetén (kétezren aluli vásárlás) 1 P-vel többet kellett felszámítani a vásárlónak.

De hogy mit terveztek, ha sikerül a Városi Téglagyár megszervezése, arra jellemző az Alföldi Takarékpénztár számvetése: „... intézetünket kontingense alapján cca. 1 800 000 tégla gyártása és eladása illeti meg. Miután már ideiglenes megállapodásunk alapján a téglaárakat cca. P 4-el emelhettük, az elérhető haszontöbblet máris P 7200-t tesz ki; azonban ha a városi téglagyárat az ármegállapításba az alantiak szerint sikerül bevonni, úgy további ezrenkénti 6—7 pengős áremelés lesz elérhető, ami még további 10 800—12 500 nyereségemelést eredményezhet”.21

Mire utal a fenti idézetnek az a része; „.. .ha a városi téglagyárat az ármegállapításba. .. sikerül bevonni...”?

Említettük, hogy a több tag által elkészített tervezet alapján az Alföldi Takarékpénztár a saját nevében tett ajánlatot a Városi Téglagyárnak. Fischer Jenő, a takarékpénztár igazgatója, 1937. január 20-án be is nyújtotta ajánlatát, de a forrásokból ki nem deríthető okok miatt február 2-án visszavonta. Március 17-én azonban hasonló ígéretekkel újból megismétli. Ez utóbbi iratban

20 HBmL. XI. 201/b. 3.

21 Uo.

63