A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
Jánoshoz (Pesti Magyar Kereskedelmi Bank cégjegyzőjéhez) írt leveléből derül ki, hogy tulajdonképpen formailag miért nem nyilvánítják ki a már valóságosan működő kartell létét. Ebben a levélben a következőket írja Fischer: „... téglagyári kartell megkötésének egyetlen akadálya még, hogy Debrecen sz. kir. város téglagyárát kibéreljük, esetleg megvegyük”.16 Közli, hogy a bérleti kiírás szerint a városnak 1937. január 20-ig kell ajánlatot tennie. Az ajánlattevést a gyárak oly módon képzelték el — ezt határozták el a december 26-i ülésükön —, hogy annak egyes pontjait Klein Sámuel, Vértesy Lajos és Ritter Sándor (a Hortobágy Téglagyár Rt. igazgatója) állítsa össze, de a várossal folyótárgyalásokat tevőlegesen Fischer Jenő bonyolítsa le, mégpedig az Alföldi Takarékpénztár nevében.17 A bérletet 10—12 évre tervezték, ugyanakkor az egy évre megajánlott bérleti összeg tíz-tizenegyszeresét is ígérje be a Takarék- pénztár a városi üzem egyszer s mindenkorra történő megvételéért. Fischer Csegőnek azt is megírta; teljesen kizártnak tartja, hogy a polgármester és a városi közgyűlés hozzájárulna a gyár eladásához, mégis számít arra is: a város elfogadhatja az ajánlatot. Ez esetben: „A kartellbe tömörült téglagyárak — idézzük leveléből — vállalják velünk szemben, hogy úgy a bérleti összeg, mint a vételár reájuk eső részét intézetünknek megfizetik. Vétel esetén annyiban súlyosbodik reánk nézve ez a konstrukció, hogy a többi téglagyárnak készpénze nincsen, így az egyes esedékes vételár-részleteket nekünk kellene helyettük kifizetni. Erre vonatkozólag ajánlatuk az, hogy mindegyik bizonyos összegű biztosítékot ajánl fel, és azonkívül a kartellírozás folytán elért árkülönbözet felét: ezrenként cca. 4 pengőt, ami 15 milliós produkciót számítva évi 60 000 pengőnek felel meg, a kartelliroda útján juttatnának hozzánk. Vagyis a kartelliroda már előre kötelezi magát, hogy eladott téglák ellenértékéből P 4-et levonásba helyez és intézményemhez utalja át.”18 Nem felesleges talán arra is utalnunk, hogy amikor Fischer Jenő hajlan- gónak mutatkozott a bérbevételt, illetve vételt finanszírozni, akkor kettős haszonra akart szert tenni. Élvezni akarta — mint kartelltag — a Városi Téglagyár versenyétől való megszabadulás előnyeit, másrészről — mint bankigazgató — szabályszerű bankhitelt lett volna hajlandó folyósítani a pénzzel nem rendelkező társaknak, akik ennek fejében megfelelő kamatot fizettek volna az Alföldi Takarékpénztárnak. Egyébként az eleve nem komolynak szánt vételi ajánlatban 160 000 P-t ígértek az üzemért. A bérleti szerződés tervezetét ugyanazon a napon adták be a városnak, mint a vételit, a bérösszegként 12 év időtartamra évenként 16 000 P-t ígértek, azzal, hogy a bérlet ideje alatt legalább 12 millió, de legfeljebb 36 millió téglát és cserepet fognak ebben az üzemben legyártani. A vételi ajánlatukhoz hozzáfűzték, hogy nem szándékoznak megvenni a keramitosztály klinkergyártmányait. A bérleti ajánlathoz pedig hozzátették, ha a gyárat a klinkerüzem nélkül adná bérbe a város, akkor évente csak 12 ezret fizetnek a bérlők. Felvetődik a kérdés; miért tartották a kartelltagok annyira fontosnak a 16 Uo. 17 Uo. 18 Uo. Vértesy Lajos a Balogh és Vértesy Téglagyár egyik alapítójának fia, aki apjának, Vértesy Istvánnak 1933-ban bekövetkezett halála után átveszi az üzem irányítását. Ritter Sándor a Hortobágy Téglagyár részvénytársasággá válásakor fő részvényessé lett Ritter Ignác fia, az általunk tárgyalt időszakban a legtöbb részvénnyel rendelkező személy, és vállalatvezető ennél az üzemnél. 61
