A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)

nagy teljesítményű téglagyárak. Debrecenben évi 50 millió tégla gyártására alkalmas gyári kapacitás jött létre.3

Második tényezőként emelnénk ki, hogy a gyors városfejlődés hatására kialakult helyi nagy téglagyártási kapacitás az első világháború alatt kihasználatlan maradt, rentábilis működését tehát már maga a világháború megszünte- te. A háborút követő gazdasági pangás idején pedig még nehezebbé vált a helyzet, amit csak tovább súlyosbított az 1929—33-as gazdasági világválság. Debrecenben, egy 1930 februárjában keltezett hivatalos levél szerint addig 23 közép- és nagyüzem szüntette meg termelését. Nagy lett a városban a munka- nélküliség, ami több más tényezővel együtt visszavetette a kisipart, a kereskedelmet, a hiteléletet is.4 A körülményeken alig számottevően enyhített az 1927— 1929 közötti két év, amikor is valamelyes fellendülés volt érzékelhető. Az ekkor bekövetkező újabb nekiindulást fékezte le, mondhatni állította le a már említett 1929—1933. évi gazdasági világválság.

Feltétlenül külön kell említést tennünk az építőanyag-ipar szuperérzékenységéről. Megítélésünk szerint ugyanis a válság egyik legelső áldozata a mindenkori építőipar. Az óvatossá vált tőke, a nehezebb viszonyok közé került intézmények, közületek, de a magánszemélyek is a válság időszakában elsősorban az épületberuházásokról mondanak le. A válságot követően pedig a sorok rendezése, a zilálttá vált gazdasági helyzet újra stabillá tétele volt az elsődleges követelmény, és csak a válság csapásai következtében kapott sebek teljes begyógyu- lását követően, rendszerint az újabb konjuktúra második, esetleg csak harmadik évében mert gondolni a közönség székház-, vagy akár lakásépítésre is. Ebből következően a válságnak nem csupán egyik első, de szinte utoljára szabaduló áldozata is az építőipar fontos alapanyagát előállító téglagyártás volt.

Tetézte a téglagyárak válság alatti problémáit, hogy országosan sem, de Debrecenben és környékén pedig kiváltképpen nem következett be 1933 után a gazdasági élet egyértelmű virágzása, s újabb konjuktúrát bizonyos iparágakban — de ez a téglagyártásra alig vonatkoztatható — csak a háborús évek hoznak majd.5 A helyi téglapiac beszűküléséhez hozzájárult az is, hogy különösen hosszan tartott a mezőgazdasági válságból való kilábalás, holott a vásárlóerő jelentős részét itt a gazdaközönség alkotta volna.

Ezek a faktorok: nevezetesen a városban kialakult nagy építőanyag-előállító kapacitás, Debrecennek a háború utáni gazdasági hanyatlása, a gazda3 A több mint egy évszázada működő Városi Téglagyár mellett 1903-ban a „Balogh és Vértesy Téglagyár” (eredetileg Pásztor és Balogh), 1906-ban a „Debreceni Gőztéglagyár Rt.”, 1911-ben a „Köntösgáti Téglagyár”, a „Vulkán Rt.” (1927-től Alföldi Takarékpénztár Téglagyára) és az „Ercsey Gyula Hortobágy Téglagyára” (később Hortobágy Téglagyár Rt.), az „Első Debreceni Mészhomokkő Téglagyár Rt.” alakul, illetve kezdi meg üzemelését. Mellettük több kisebb üzem is dolgozik már, mint a „Tóth és Sebestyén Rt. Téglagyára”, „Szabó József Téglagyára”, „Mező- gazdasági és Ipari Kft.” (Klein Sámuel és neje), „Herskovits Dániel Téglagyára”.

4 A magyar ellenforradalmi rendszer belpolitikája 1927. január 1.—1931. augusztus 22. (Karsai Elek, Bp. 1976.) 385—390. old. A levelet Vargha Elemér helyettes polgármester írta Bethlen István miniszterelnöknek.

5 Incze Miklós: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon. Bp. 1955. 133— 138. old., valamint Bér end. T. Iván—Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után (1919—1929) Bp. 1966. 348—350. old., valamint Berend T. Iván—Ránki György: Magyar- ország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában (1933—Í944), Bp. 1958. 204—206. és 471—475. old.

56