A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Soós László: A Debreceni Textilművek elődvállalatainak története (1907-1948)
Az első világháború alatt a hadimegrendelésekkel jól ellátott osztrák gyárak az olcsóbb munkaerő miatt szívesen vontak érdekkörükbe magyar vállalatokat. A debreceni gyár alapítása óta üzleti kapcsolatban áll az osztrák Zerkowitz céggel, amely most hajlandónak mutatkozott a vállalat megvételére. A 117 ezer korona saját és 120 ezer korona idegen tőkével dolgozó vállalat 1916-ban került át a bécsi cég tulajdonába, amelynek már korábban is négy gyára dolgozott ebben a szakmában a monarchia területén. Az igazgatóság elnöke, Zerkowitz Saló bécsi gyáros mellett e testület tagjai lettek dr. Geiger Miklós ügyvéd, Schwarz Alfréd és Schulcz Gyula budapesti lakosok. A vezetésben bekövetkezett változást a termékválaszték bővítése követte. A továbbra is 40—50 munkást foglalkoztató vállalat csipkét, paszományt, zsinórt, szegélyt és szalagot állított elő évi 250 ezer korona értékben. A termelés emeléséhez szükséges pénzt az alaptőke 300 ezer koronára történő felemelésével biztosították.8 Az új vezetéssel a gyár csak rövid ideig dolgozott, mert a bizonytalan gazdasági és politikai helyzet miatt 1918-ban a termelést leállították. Az üzem gépei állagukban erősen megromolva vészelték át a világháború utolsó éveit és a béketermelésre való áttérés időszakát. Az iparág gazdasági helyzete a két világháború közötti időszakban Az első világháború különösen nagy kárt okozott a zsinór- és szalaggyártás területén. Ebben az iparágban a gépeket nem tudták más cikkek gyártására felhasználni, ezért a hadigazdálkodásra áttért ország vezetői az egyre kisebb mértékben pótolható nyersanyagok kiutalását főleg ezektől a vállalatoktól tagadták meg. A nyersanyaghiány következtében az üzemeket vagy felszámolták, vagy ideiglenesen beszüntették termelésüket. A textilipar, és ezen belül a rövidáruipar fejlődésénekuj korszaka kezdődött el a 20-as évek elején. A monarchia felbontása után a magyar textilipar megszabadult az osztrák és cseh konkurrenciától. A megmaradt terület most már valóban a hazai ipar védett piacává vált. Igaz, 1925-ig nem védte megfelelő védővám a magyar gyárak érdekeit, de a kormány behozatali tilalmakkal csökkentette a külföldi áruk beáramlását. A behozatali tilalmak mellett felújították az 1907. évi törvénnyel kezdeményezett iparfejlesztési politikát. Ennek keretében a textilgyárak nagy része jelentős állami segélyben részesült. A zsinór- és szalaggyártás területén 1925-ig lényegében a kísérletezés időszaka zajlott le. A többségében új gyár egyrészt termelési gondokkal, másrészt a gyártmányok elhelyezésének problémájával küzdött. A rövidáruipari termékek értékesítése sokkal nehezebb volt, mint a textilipar más ágazatában. Ezen a területen még az 1925. évi kereskedelmi szerződés sem zárta ki az osztrák ipar versenyét a belföldi piacon. Ennek ellenére a gyárak elszaporodását elősegítette, hogy egy paszományt és szalagokat termelő üzem létesítése sokkal kevesebb tőkét igényelt, mint egy pamutszövő vagy gyapjúszövőgyár alapítása. Ezért a rövidáruipar területén a kevesebb pénzzel rendelkező vállalkozók is beléphettek az alapítók sorába. Ennek volt köszönhető, hogy 1926-ra már 23 szalag-, csipke- és paszománygyár üzemelt az országban.9 8 Uo. 9 Textil 1927. november 1. 41
