A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Ujlaki Zoltán: Egy évtized a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai tevékenységéből (1901-1910)

kezdett, s a debreceni kamara is tárgyalta az ügyet 1908 áprilisában. A kereskedelmi szakosztály szerint ez az új eladási rendszer a magyar petróleumfinomítóknak hátrányos. A kereskedők az éles verseny révén olcsóbb árakhoz is juthatnak, de az áralakulás később kedvezőtlenné válna. A közgyűlés egyetértett a szakosztály véleményével, azonban az érdekeltek bevonásával tárgyalást tartott szükségesnek.13 1908 júniusában a kamarai elnökség a kereskedelmi minisztertől a magyar petróleumfinomító-ipar és a kereskedelem érdekeinek megvédelmezését kérte az amerikai vállalattal szemben.14 A közgyűlés tudomásul vette az intézkedést. Megjegyezzük, hogy a magyar petróleumfinomítók külföldi nyersolajat használtak fel, mert az országban ekkor nem volt olajbányászat. Előbb orosz és román, majd az osztrák monopóliumok birtokában levő galíciai olajat dolgozták fel. 1909 februárjában a kerület kőolaj-finomítói már igen nyomasztó helyzetben vannak, erős túltermelés mutatkozott, s tönkremenetel fenyegetett a Vacuum Oil Company terjeszkedése miatt. A közgyűlés most már felterjesztésben kérte a szállítási díjak csökkentését a magyar kőolajfinomítók részére.15 1910 szeptemberében a kamarai felterjesztés azt javasolta, hogy a petróleumipar védelmét célzó intézkedés előtt a kamarák tanácsát kérje ki a minisztérium. Ezzel a javaslatával a kamara a kereskedelem és a fogyasztók érdekeit akarta óvni, hogy a Vacuum Oil Company elleni védelmi harc ne váltson ki hátrányos intézkedéseket a hazai közönséggel szemben.16 A kamara állásfoglalásaiból láthatjuk, hogy nagyon óvatos magatartást tanúsított a külföldi monopóliummal szemben.

Egy másik érdekes olajügy is szerepelt a kamarai tárgyalások napirendjén. 1908-ban a hazai széntermelés a kereslet mögött elmaradt, és emiatt a szénbehozatal nagymértékű volt. 1910-ben a fogyasztás negyedét importálni kellett. Ugyanakkor a kormány a nyersolajra szállítási kedvezményt adott, s ezért sok vállalat az olajtüzelésre tért át. A szénbányák azonban a szénkereskedelem érdekében a kedvezmény megszüntetését kérték. A kamara a nyersolajra a legalacsonyabb szállítási díj megállapítását javasolta 1908 novemberében, mivel az iparnak olcsó tüzelővel való ellátása a legfontosabb, különösen akkor, amikor szénhiánnyal kell számolni később is. A fellendült ipari termelés szükségleteit a szénbányászat azután sem tudná ugyanis fedezni. A kamara fellépését az iparkamarák nagyrészt támogatták, az agrárkörök pedig a díjkedvezmények ellen foglaltak állást. Mivel az ipar egyre növekvő szénbehozatalra szorult, ezért a kamara ismét a kedvezmények meghagyását kérte decemberben. 1910. januárban a miniszter a kérést elutasította, tehát a kedvezményes olajszállítási díjakat nem engedélyezte.17

A kamara a magyar cukoripar támogatását is javasolta 1908-ban, hogy versenyképes legyen az osztrákkal szemben. Ugyanis az osztrák cukoradót leszállították, s ezt a kedvezményt kérte a kamara a hazai cukoriparosoknak is.18 A magyar piacot egyre komolyabban veszélyeztette az osztrák verseny a század elején, főleg 1907-től, mivel 225 ezer q cukrot adómentesen szállíthattak Magyarországra.

13 DKI-jkv. 1908.: 130. sz.

14 Uo. 1908.: 165. sz. Vő. Berend—Ránki: i. m. 228—229. old.

15 DKI-jkv. 1909.: 31. sz.

16 Uo. 1910.: 251. sz.

17 Uo. 1908.: 459. sz., 497. sz., 1910: 22. sz. Vő. Berend—Ránki: i. m. 181—185. old.

18 DKI-jkv. 1908.: 39. sz. Berend—Ránki: i. m. 257. old.

32