A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Fórum - Mervó Zoltánné: Az iskolatörténeti kutatás levéltári forrásai
megyékben a főispánok, a szabad királyi városokban a királyi biztosok, akik több esetben adtak ki tanügyi vonatkozású rendelkezéseket. A központi főkormányszékek, mint 1724-től a Kancellária, a Helytartó- tanács és a Magyar Kamara rendeleti úton szabályozták az iskolák helyzetét, vagy az országos tanügyi főigazgató útján érvényesítették elvi állásfoglalásaikat. A rendeletek végrehajtása az önkormányzatokra hárult, ily módon ezek a rendelkezések és a végrehajtás érdekében tett intézkedések vagy a közigazgatási iratok között, vagy a jegyzőkönyvekben megtalálhatók. A központi kormányszervek iratai közül tanügyi vonatkozásban legjelentősebb az Országos Levéltárban őrzött helytartótanácsi fond.9 A Helytartótanács, mint a magyar államigazgatás egyik legdöntőbb főkormányszéke, 1776-tól rendszeresen foglalkozott az elemi iskolák ügyével. Mária Teréziának az egész tanügy átszervezésére, államosítására irányuló iskolapolitikája következtében kerültek állami ellenőrzés alá az elemi iskolák. Az I. Ratio Educationis kiadásával (1777) az összes iskolák ügyeit a Helytartó- tanács tanulmányi bizottságára bízták. Az elemi iskolák továbbra is felekezetiek maradtak, de működésük állami felügyelet alatt állt. Az ellenőrzést az iskolafelügyelők gyakorolták, akik az országban megszervezett tanügyi kerületek élére állított főigazgatóknak voltak alárendelve. „A Helytartótanács elemi iskolai ügyosztályának közreműködésével történt az inspectori, visitatori, iskola- igazgatói állások betöltése, a tanítók elmozdítása és alkalmazása, a tanítók fizetésemelésért benyújtott folyamodványainak elintézése...”10 11 A kinevezés jogát az iskolafenntartó gyakorolta, természetesen együttműködve az iskolákat ellenőrző főhatóságok helyi képviselőivel. „A Helytartótanácshoz futottak be a kerületi főigazgatóktól az iskolafelügyelőknek az iskolák látogatásáról készített beszámolói és rendszeres félévi jelentései.”11 Az iskolafelügyelők a kerületenként egységes rendszerben szerkesztett kérdőívek alapján készítették jelentéseiket. Ebben „...közölték a helység nevét, az iskola jellegét, az iskola igazgatójának és tanítóinak nevét, tanítási képességének és erkölcsi magatartásának minősítését, nyelvtudását, szolgálati éveinek adatait, a tanulók számát osztályonként, külön kiemelve a szorgalmas és hanyag tanulók statisztikáját, az iskolából kikerülő tanulók pályaválasztását (pl. földművelés, kereskedés, latin iskolában való továbbtanulás stb.), a tanítási módszert és nyelvet, a tanítás eredményességének fokát, az iskola- igazgató észrevételeit s az iskolafelügyelőknek és a felsőbb tanügyi hatóságnak ezekkel kapcsolatos intézkedéseit. E jelentések sok esetben a tanulók osztályhelyzetére is rávilágítanak. Közlik, hogy közülük hány a nemesi, hány a polgári származású.”12 A Helytartótanács hatáskörébe tartozott a magániskolák engedélyezésének elbírálása is, melyet az érdekelt város és a főigazgató érdemi javaslata alapján terjesztett az uralkodó elé. A magániskolák tanügyi jelentései e fondban találhatók. Mária Terézia iskolapolitikai intézkedései s az általa kiadott különféle oktatásügyi rendelkezések végrehajtásában döntő feladat hárult az önkormány9 Kiss Dezső: A Magyar Országos Levéltárban végezhető neveléstörténeti kutatómunka lehetőségei és módszertani kérdései. In: Bevezetés a neveléstörténeti kutatómunkába i. m. 131—158. old. továbbá Felhő Ibolya—Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. Bp. 1961. 10 Felhő Ibolya—Vörös Antal i. m. 282. old. 11 Uo. 12 Uo. 199
