A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Közlemények - Szendrey István: Derecske a török kiűzése utáni időkben

magyaráznak, s számos, a XVIII. században feltűnt, máig létező családnév bizonyít.

Másfél évszázad alatt, a hódoltság végére tönkrement — ámbár életképtelennek nem tekinthető — falucskából a XIX. század közepén másfél ezer családot számláló nagyközség lett.

Ismételten fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra, hogy egyes adataink nem közelíthetik meg a valóságot. így az 1715., 1720. és 1728. évi conscriptiók. Vagy a teljesen irreális 1783. év számai. Ezeknek a nagy eltéréseknek sok magyarázata lehet. A már mondottakon túl: mivel minden összeírás valamilyen adókivetést előzött meg, számolni kell még a reálisnak látszó — s elfogadható — esetekben is az elfogadással. Továbbá: nem mindenkor vették számba a nemeseket. Márpedig esetenként Derecskén is sokan szerepeltek ebben a kategóriában. Gyakorta kimaradtak az összeírásokból a nincstelenek, elhagyottak, szolgák, szolgálók stb. Azt azonban, hogy mikor, kiket hagytak ki, csak ritkán lehet megállapítani. Legbiztosabban azt mutatják forrásaink, hogy a módos gazdák cselédei nem szerepelnek, pedig számuk esetenként nem lehetett csekély. Pl. 1850/51-ben 150 cselédet írtak össze településünkön, 447 családtaggal.

A népesség számának alakulását természetszerűen kell követnie a falu kiterjedésének, nevezetesen a lakóházszámok növekedésének. Tárgyalt korszakunkban azonban erre ritkán vannak adatok, így a kimutatott számok részben az adókulcs alapján kerültek itt felsorolásra, s csak a kiemeltek vonatkoznak kifejezetten a házakra. Ezek az adatok ugyanolyan ellentmondásosak, mint a népességszámok. Annyival inkább, mivel az általunk alkalmazott kom- binatív számítás már magában hordja a hibalehetőséget. A házszámok azonban bizonyítják pl. az 1783. évi családszám irrealitását. Ugyanis ebből az évből szerepel először kifejezetten házszám, és ez 711. Szembetűnő az is, hogy általában több a ház, mintamennyi a család. Továbbá; a XVIII. század végén 711 körül mozog a régi házak száma. Ehhez viszonyítják az újonnan épülteket, s az arány elég magas, hiszen a XIX. század első 5 évében 121 az új ház. Csak 1807- ben, egy esztendőben 36-ot építettek. Látható az is, hogy az ócska, romos épületeket ledöntötték és pótolták; pl. 1809-ben. Egyetlen esztendő látszik olyannak, amikor a családok és a házak száma azonos volt. Elképzelhető ez, ámbár ilyen példát más helyről is nehezen említhetnénk. A feltételezés azért is nehéz, mert a XIX. század közepére kb. másfél ezer a családok száma, a házaké viszont már 1828-ban ennyi. Ez pedig 8 év alatt csaknem 500 új ház épülését jelentette volna, s ez igen soknak látszik.

Az irrealitásokkal tehát mindenképpen számolni kell. Egy dolgot azonban megállapíthatunk: a XIX. század közepén Derecske családjainak száma kb. 1500, s kb. ugyanennyi a lakásoké, egy 1850/51. évi kimutatás szerint 1812 lakószobával.

Ezek után az olvasót is bizonyára érdekli, hogy milyen a népesség társadalmi rétegződése (a földesúr—jobbágy viszonyról másutt szólunk). Ha a szokásos társadalmi kategóriákkal dolgozunk, a lakosság megoszlása az alábbi:

154