A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Baranyi Béla: Az iparosítási politika megvalósulása Debrecenben az első ötéves terv idején (1950-1954)
A nagyarányú fejlődést tükrözi Debrecennek a megyén belüli ipari koncentráltságára utaló adat is. Az első ötéves terv végén a megyei ipar összes termelési értékének 92%-át a debreceni üzemek termelték meg.56 Az erőteljes iparosodás alaposan megnövelte az ipari népesség számát. 1952 januárjában 8926, 1955-ben pedig már 18 504 dolgozót foglalkoztattak a debreceni ipari üzemek (1939-ben 5000 főt). A jelzett időszakban az ipari munkásság száma 9568 fővel emelkedett, három év alatt tehát több mint megkétszereződött. 1944-ben mindössze 17, 1955-ben viszont már 68 olyan üzem volt, amelyben 33-nál több munkás dolgozott.57 A munkaalkalmak szaporodásával ebben az időben kezdődött meg a népesség beáramlása Debrecenbe. Fokozatosan nőtt a munkásosztály, és már az 50-es évek derekára a legnagyobb társadalmi osztály lett a városban, s ma már a szocialista iparban foglalkoztatott 35 000 fő (1973-as adat) egyharmada az első ötéves terv idején létesített gyárakban dolgozik.58 Míg a felszabadulás előtt csupán a Vagongyár dolgozói létszáma haladta meg az 1000, a Hajlítottbútor-gyáré és a Dohánygyáré az 500 főt, addig 1968-ban már a város 24 állami iparvállalata közül hét üzem 1000, négy pedig 2000 főnél is több munkást foglalkoztatott.59 Igaz ugyan, hogy az elért jelentős eredmények, az „iparosításban testet öltő történelmi jelentőségű változás, elsősorban a gazdaságban rejlő és az alkalmazott gazdasági stratégiával maximálisan megvalósítható extenzív forrásokból fakadtak. Gyorsabban nőtt ugyanis a foglalkoztatottak száma, mint a termelékenység rátája. Az átfogó mutatókkal ki nem fejezhető műszaki-technológiai fejlettség vonatkozásában azonban a feszített iparosítás időszakában korántsem sikerült olyan előrehaladást elérni, mint a termelés mennyiségi növelése síkján, sőt a technika nem egy területen stagnált, a gyártmányok minősége nem érte el a korszerű követelményeket.”60 Ez jórészt azzal is magyarázható, hogy a kormány ipar- telepítési politikája a 60-as évek elejéig Budapest-centrikus volt, és az ipar területi aránya alapvetően nem változott meg, holott az ipar területi struktúrájának észszerű és helyes decentralizációval, a földrajzi adottságok, az energia- források, a vízellátás, a foglalkoztatottság, a szállítási lehetőségek stb. figyelem- bevételével történő kialakítása, a társadalmi-gazdasági fejlődés növekedési ütemére mindenkor gyorsítólag hat. Az ipartelepítés ez irányban az 50-es évek végétől kezdett megváltozni, amikor az 5 vidéki nagyváros (az ún. „ellenpólusok”,) és az iparosításra kijelölt további 22 város ipari súlyának számottevő növelésére és Budapest részarányának csökkenésére helyeződött át a hangsúly.61 Az első ötéves terv során megvalósult jelentős eredmények bemutatása mellett azonban nem hallgatható el a korabeli ipartelepítési politika néhány további hiányossága és hibája sem. Az ipar fejlesztése Debrecenben is annak az országos koncepciónak volt a része, amely elsődlegesen a nehézipar megteremtését és gyors ütemű fejlesztését tűzte ki célul. A gazdaságirányítás két56 Emödy Károly: A szocialista iparosítás eredményei és struktúrája a megyében. JTÜ 2. köt. 212. old. 57 Az első ötéves terv eredményei ... i. m. 10. old.; Tények és adatok Debrecen 13 éves fejlődéséből ... i. m. 17. old. 58 Magyarország megyéi és városai, i. m. 314. old. 59 Új Debrecen született. (Debrecen 1949—1969.) (Szerk.: Taar Ferenc), Db. 1969. 42. old. 60 Berend T. Iván: Az iparfejlődés főbb tendenciái a felszabadulás óta. Ipargazdaság, 1970. 4. sz. 15. old. 61 Vö.: Kóródi József—Márton Géza: A magyar ipar területi kérdései. Bp. 1968. 30—31. és 173.old. 140
