A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Baranyi Béla: Az iparosítási politika megvalósulása Debrecenben az első ötéves terv idején (1950-1954)
a legkritikusabb időszakban, kezdetleges gépesítéssel is „magasan túlteljesítette terveit”.50 A tanácsi iparon belül, az ún vegyes ipar megnevezése alatt szereplő vállalatok (Vasipari-, Víz- és Gázszerelő Vállalat, Épületjavító- és a Gázmű Vállalat) szintén folytattak valamelyes javítási szolgáltató tevékenységet. A három vállalat együtt rendszerint 250 dolgozót és alkalmazottat foglalkoztatott, tevékenységi körébe épületjavítás és karbantartás, víz-, gáz- és központifütés-szerelés, pékkemence-építés, cserépkályha-készítés és festési munkák tartoztak.51 52 53 Az ötéves terv végére már a Finommechnanikai Vállalat is jelentős tételben foglalkozott a lakosság javítási-szolgáltatási igényének kielégítésével és rádió-, töltőtoll-, hűtőgép-, órajavító, elektroszervíz-részlegek jöttek létre 1952 és 1954 között. A szolgáltató iparban, s általában Debrecen iparában az iparosítási politika időszakában, még jelentős helyet foglalt el a magánkisipar is. A kisiparosok többsége ekkor már a különböző iparágakat képviselő, kisipari termelő- szövetkezetekbe tömörült, s közvetlenül is beilleszkedett a szocialista termelési módba, s az évek során a kisiparosok tömegesen léptek be a szocialista jellegű termelőszövetkezetekbe. A szervezés során a meggyőzés, az önkéntesség elve mellett azonban bizonyos adminisztratív eszközök alkalmazása, a szervezés erőltetett üteme miatt a magánkisiparosok száma olyan mértékben csökkent, hogy a lakosság szolgáltatási igényeit szinte lehetetlen volt kielégíteni. A korábbi évekhez képest a magánkisiparosok száma az ötéves terv végére Debrecenben is — a kívánatosnál nagyobb mértékben —jelentősen lecsappant. 1956. július 1-én a magánkisiparosok összlétszáma 1303 fő volt. Az erőteljes csökkenést érzékelteti az 1944-es adatokkal való összehasonlítás. A Debreceni Kereskedelmi és iparkamara szerint a 36 szakosztályban foglalkoztatott kisiparosok száma 1944-ben 3206 fő volt. Még 1948-ban is, csupán hat szakmában (asztalos, lakatos, szabó, cipész, hentes és fazekas) annyi kisiparos dolgozott, mint az 50-es évek derekán a 88 szakmában együttvéve. A magánkisipar fokozatos visszaszorulása egyfelől az iparfejlődés mutatója, másfelől azonban azt is jelzi, hogy az ötéves terv végére az 1200—1300 magánkisiparos, a jóval több mint 100 ezer lakosú városban kevés volt.54 Az 1950 és 1955 közötti évek iparfejlődéséről egészében — a jelzett hibák és torzulások ellenére — elmondható, hogy ez a néhány év Debrecen iparosodásának a nagy időszaka volt. Az iparra jutó beruházás és az ipari termelés növekedése tekintetében egyaránt hatalmas fejlődés játszódott le. Az első ötéves terv lényegesen megváltoztatta a város arculatát. Debrecen egyre inkább elvesztette agrárvárosi jellegét, és fokozatosan ipari jellegűvé vált. Az első ötéves terv a nehézipar, ezen belül a modern vegyipar és gépipar megteremtésével és fejlesztésével sokat tett a korszerűbb ágazati szerkezet kialakításáért. 1955-től a város iparában a nehézipar került az első helyre, megelőzve a korábban vezető élelmiszer- és könnyűipart. 1945 előtt ugyanis az ipari termelés, mintegy 70%-a származott a két utóbbi iparcsoportból.55 50 A tanácsi vállalatokra vonatkozóan részletes adatokat tartalmaz: HBmL. Jelentés a tanácsi vállalatokról. XXIII. 107/c. 5. 51 Uo. 4. és 5. ftsz., Vállalati mérlegbeszámolók 1953—1955. 52 Debr. Finommechanikai Váll. 1/33 7/1973. sz. írásos közlése. 3. old. 53 Hajdú-bihari történelmi olvasókönyv. HBmL. Közleményei 5. (Szerk.: Komoróczy György), Db. 1973. 383—384. old. 54 Borsi Zoltán: Debrecen ipara. Debrecen, 1950. (Kézirat) KLTE Földrajzi Intézet. 55 Magyarország megyéi és városai. (Szerk.: Kulcsár Viktor és Laczkó László), Bp. 1975. 313. old. 139
