A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Baranyi Béla: Az iparosítási politika megvalósulása Debrecenben az első ötéves terv idején (1950-1954)
Tervteljesítés Gyártott modellek száma Év X Év darab 1953 100,3 1953 209 1954 104,5 1954 220 1955 105,4 1955 225 A következő nagy könnyűipari üzem a Táncsics Cipőgyár volt, mely önállóvá válásától (1948 augusztusától) az ötéves terv végéig jelentős vállalattá fejlődött. Ebben az időszakban a termelés kb. 100%-kal növekedett, a létszám 50%-os emelkedése mellett. Az eredményeket a kisebb-nagyobb felújítások mellett, a belső erőforrások kiaknázásával, a munkáslétszám növelésével és (1950-től) az egyre erőteljesebb profilírozással, a termékstruktúra egy-két cikkféleségre való csökkentésével érte el az üzem.37 Év Létszám Termelés mennyisége (pár) 1 munkásra eső cipő (pár) A munkásra eső termelési érték (Ft) 1950 159 130 898 1039 66 142 1951 151 171 454 1417 67 900 1952 167 191 752 1442 93 474 1953 154 186 937 1545 103 686 1954 176 224 281 1591 123 993 1955 182 194 837 1344 109 186 A fejlődés mégsem volt annyira egyértelmű, mint ahogy a statisztikai adatok tükrözik. A gyár már 1950-ben olyan mérvű profilírozást hajtott végre, hogy csupán két fazont, női félcipőt és gyermekcipőt készített, azt is csak 31—38- as méretekben. Ezzel ugyan növekedett a termelékenység, ellenben a szegényes profil következtében a termelés egysíkúbb és korszerűtlenebb lett. Egy vizsgálat már 1949 végére megállapította, hogy a géppark rossz, elavult, az energia- termelő berendezések gazdaságtalanok, emiatt a vállalat termelésében várhatóan elmaradások következnek be.38 1951-ben pedig már arról szóltak a jelentések, hogy sok a selejt, a minőségi elvárnivaló, a gépállás és rossz az anyag- ellátás. A Néplap is felhívta a figyelmet arra, hogy rossz a minőség, sok a műszakilag hibás cipő. A leegyszerűsített termelési folyamat a további átfogó fejlesztés akadályává vált, mivel hasonló mérvű profilírozásra egyetlen debreceni üzem esetében sem került sor. A Táncsics Cipőgyár éppen ezen a téren fejezte ki legjellemzőbb módon a gazdaságpolitika egyik általános érvényű torzulását.39 Közvetlenül a cipőgyárhoz kapcsolódott a Hajdúsági Bőrgyár tevékenysége, amely az ötéves terv során szintén nélkülözött minden lényeges beruházást, ezért stagnált, sőt visszaesett a termelés. 1951-ben a közel 100 fős vállalatnál 20%-os kapun belüli munkanélküliség volt, kapacitását pedig csak 81%-ban tudta kihasználni. A jövedelmezőséget hátrányosan befolyásolta a forgóesz37 Az üzemre vonatkozó adatokat Fodor Sándor gyűjtötte össze. 2135/1973. hiv. jel. 6. old. 38 HBmL. Táncsics Cipőgyár. Tervügyek 1949—1952. XXIX. 43./17. 38 HBmL. Táncsics Cipőgyár. Tervügyek 1949—1952. XXIX. 43/17. 39 Uo. 43/1. és 17.; Néplap, 1954. júl. 3. 135
