A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Baranyi Béla: Az iparosítási politika megvalósulása Debrecenben az első ötéves terv idején (1950-1954)
foglalkozott. Leromlott állapotú, „kibelezett” G—35-ösök kerültek javításra. 1953-tól már majd minden jelentés a tervteljesítésben beállott lemaradásokról szólott, ami olyan nagy mértékű volt, hogy 1954—55-ben olykor az 50—60%-ot sem érte el. Az 1954. június 17-i jegyzőkönyv már rendkívül súlyosnak ítélte a helyzetet.22 A lemaradásokat a jelentések egy része az alkatrészhiányban, az új műszaki vezetőség tapasztalatlanságában, a szakmunkáshiányban, és a teljesíthetetlen normákban, a „tervszerűtlenségben” és a fejletlenségben jelölte meg.23 Egyaránt sokasodtak a gondok a termelés, a hangulat és a fegyelem terén. Nőtt a selejt és az igazolatlan mulasztások száma, állandósult a fegyelmezetlenség, a késés, a rossz és a pontatlan munkavégzés, a felelőtlen anyag- gazdálkodás stb., ami a 130 dolgozó keresetének nagyarányú csökkenésében is tükröződött. Az üzem életében lényeges változást az sem hozott, hogy 1954. január 26-án együttműködési szerződést kötött a GÖCS-csel. Ez utóbbi megígérte, hogy anyagot és csavarokat szállít, elkészíti a szükséges öntvényeket, s 3—4 fős javítóbrigádokat bocsát az üzem rendelkezésére.24 A vállalat válságához a gépjavítási igények csökkenése is hozzájárult, mivel a megerősödő állami gazdaságok, gépállomások és más szocialista szektorok egyre jobban berendezkedtek saját gépparkjuk önálló karbantartására és javítására. A válságnak véget vető szanálást követően az üzem átállt mezőgazdasági gépek gyártására, és az ország egyik jelentős mezőgazdaságigép-gyárává nőtte ki magát. 1955. október 1-én az üzem felvette a Debreceni Mezőgazdasági-gépgyár nevet.25 Az első ötéves terv iparosítási politikája számottevő eredményeket ért el a mezőgazdasági termékeket feldolgozó, illetve a feldolgozást elősegítő és kiszolgáló, főleg élelmiszer-ipari létesítmények alapítása és fejlesztése terén is. 1953-ban adták át rendeltetésének a 35,5 millió Ft-os beruházással épült hatalmas, 200 vagonos Hűtőházat. Debrecen régi gondja, a környező területek gazdag gyümölcs- és hústermésének a tartósítása és megőrzése enyhült ezáltal. Az új, korszerű, több szintes, teherliftekkel ellátott, mínusz 20 °C-os hűtőterű létesítményt joggal nevezték a „Tiszántúl gyomrá”-nak. A hűtőház beruházása szintén nagyon elhúzódott. Az építkezés kezdete 1951 szeptembere volt, az üzemképes átadás csak 1953. február 28-án zajlott le, de a járulékos beruházások (vízellátás, vasút, út stb.) kivitelezése még tovább késlekedett. Az építkezéssel kapcsolatos negatív tapasztalatokból indult ki a „Magyar Építőipar” című szaklapban, 1954 derekán megjelent bíráló cikk, amely tárgyilagosan feltárta a hibákat. „A továbbiakban megvalósuló hasonló építkezéseknél fokozná a költségek csökkentését az a beruházási intézkedés, amely a tervhitelt és a tervezést az egész létesítményre egy időben biztosítaná, és ne történne meg, hogy a vízellátás, a derítőberendezés, az épület befejezése után 3 év múlva épül. Ezt a körültekintést, meggondolást a több mint 35 milliós építkezés megérdemelte volna” — szögezte le a cikk, amely a beruházási politika egyik általános és sarkalatos hibájára mutatott rá.26 22 HBmL. Hajdú-Bihar megyei Mezőgazdaságigép-javító Vállalat. Igazgatósági iratok 1945—1949. XXIX. 7./a. 1. 23 Uo. 7,/c. 1. 24 Uo. 7./a. 1. 25 Budapesti Mezőgazdaságigép-gyár debreceni gyára rövid története. (Kézirat) Összeáll.: Kovács Béla és Huszti László Db. 1973. 4—6. old. 26 A debreceni 190 vagonos hűtőház építése és tapasztalatai. Magyar Építőipar, 1954. 5. sz. 184. és 186. old. 9* 131
