A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Baranyi Béla: Az iparosítási politika megvalósulása Debrecenben az első ötéves terv idején (1950-1954)

termelőszövetkezetek kapcsolták be a szocialista építőmunkába. A ktsz-ek száma 1954 végére már elérte a 19-et.15 Itt kell megjegyezni, hogy a gazdaság- vezetés a 40-es évek végén és az 50-es évek elején gazdasági (korszerűtlen termelés) és politikai (a kistulajdon háttérbe szorítása) megfontolások alapján a kisipar gyors visszaszorítására törekedett, s a magánkisiparosokat az állami vagy a szövetkezeti szektorba igyekezett irányítani. A később joggal bírált törekvés csak részben bizonyult helyesnek, mivel főleg a szolgáltatások iránti egyre növekvő igények kielégítése terén nem kis gondot jelentett, sőt jelent ma is, a kisipar szükségesnél nagyobb arányú visszafejlesztése. A csökkenés kedvezőtlen hatásai fokozottan érződtek Debrecenben, ahol a felszabadulás előttihez képest a kisiparosok száma egynegyedére esett vissza, s az ötéves terv végén alig haladta meg az 1000 főt.

Az első ötéves terv gondot fordított azokra az egyéb, zömmel infrastrukturális beruházásokra is, amelyek közvetve szintén az iparfejlődést szolgálták. A közlekedés fejlesztésére 5,667 millió Ft-ot költött a város. Szép eredmények születtek az úthálózat bővítése és a hírközlés javítása terén. Javult az óvodai és a bölcsődei ellátás, a munkahelyi szociális helyzet. Egészségügyi és szociális beruházásokra 18,75 millió Ft-ot, a kommunális beruházásokra és egyéb szolgáltatásokra 32,28 milliót, a kulturális intézményekre, iskolák, könyvtárak, színházak, mozik stb. létesítésére és fejlesztésére 25,4 millió Ft-ot irányzott elő a terv. A lakáskérdésben is történtek előrelépések, de megközelítően sem elégségesek. A tervidőszak alatt 23,57 millió Ft-ot költött Debrecen a romos lakások helyreállítására és új lakóházak építésére. Az infrastrukturális ellátottságot javította a Vízművek és a Gázművek üzembővítésére fordított 14, illetve 12 millió Ft, valamint az építőipar gépesítésére beruházott 2 millió Ft.16

Az ötéves terv és a város iparosításának sikere elsősorban mégis az ún. nagyberuházások eredményességétől függött. Érdemes tehát áttekinteni ezeket, mert a beruházási politika eredményei és hibái így konkrét példákon szemlélhetek. A Hajdúsági Gyógyszergyár felépítése összesen 35 millió forintjába került az országnak.17 A beruházás kezdetét 1951 áprilisára, a befejezését pedig 1952 márciusára tűzte ki az Országos Tervhivatal. Az építkezés határidőben indult, és decemberben már megkezdődött a gépek és a technológiai berendezések szerelése, sőt 1952-ben már az első egységek próbaüzemeltetése is. Az állandó tervmódosítások következtében a kivitelezés a tervezethez képest három hónappal mégis elhúzódott. A gyár tervezése pillanatában Magyarországon ugyanis üzemszerűen még nem gyártottak penicillint. Termelési tapasztalatok hiányában gyakran került sor egy már felszerelt berendezés átalakítására, mielőtt az dolgozni kezdett volna. A próbaüzemeltetés alatt felmerült nehézségek kiküszöbölése és leküzdése újabb hat hónapot vett igénybe. A gyár gépi berendezéseinek 95%-át például itthon kellett legyártani minden tapasztalat nélkül, önállóan kísérletezve ki — szakirodalom alapján — az egész technológiát.

Súlyos akadályokat gördített a folyamatos termelés megindítása útjába az áramszolgáltatás és az ipari vízellátás akadozása, és a berendezések karban15 Tiszántúli Néplap, 1949,máj.31Bernáth László—Komoróczy György .-Tények és adatok Hajdú- Bihar megye és Debrecen történetéből a felszabadulástól a hároméves terv végéig (1944. október— 1949. december). Db., 1955. 75. old.

16 Az első ötéves terv eredményei... i. m. 9—10., 23—28. és 31—34. old.

17 HBmL. Hajdúsági Gyógyszergyár. Építkezésre vonatkozó adatok 1954. XXIX. 23./a. 8.; 10 éves a BIOGAL. Összeáll.: a gyár műszaki kollektívája. Db. 1962. 6—7. old.

127