A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Baranyi Béla: Az iparosítási politika megvalósulása Debrecenben az első ötéves terv idején (1950-1954)

éjfélig az Elnöki Tanács 20. sz. törvényerejű rendelete alapján Elajdú megye és Debrecen területén összesen 56 vállalatot államosítottak. Ezekből Debrecenre 35, Elajdú megyére pedig 21 üzem esett.2

A kisajátított üzemek többségét viszonylag kicsiny, nem túl jelentős ipari telepek, „nehézipari üzemek”, gépjavítók, öntödék, lakatosüzemek, szereldék, szabóságok stb. adták. Külföldi érdekeltségű vállalat csupán egy akadt közöttük. Az üzemek többségükben az államosítás idején már csak néhány munkást foglalkoztató, korszerűtlen vállalatok voltak. Közülük is több kisüzem tulajdonosa már az államosítást megelőzően felszerelésével együtt belépett valamelyik szövetkezetbe. Minden bizonnyal így kívánták elkerülni, illetőleg csökkenteni a kisajátítás számukra káros következményeit.3

Az államosított 35 vállalat közül két jelentősebb nagyságrendű üzem emelkedett ki: a Vas- és Rézbútorgyár, valamint a Benyáts-féle kötöttáru- és harisnyagyár, melyek munkáslétszáma jóval meghaladta a törvény által rögzített alsó határt. Ez utóbbiban 1949 végén 52 munkás dolgozott.4

Az első ötéves tervben Magyarországon rendkívüli ipari-beruházási tevékenység bontakozott ki. Jóllehet már a tervezés pillanatában hibákat követett el a gazdasági vezetés, melyek abból az egyoldalú gazdaságpolitikai koncepcióból fakadtak, hogy a beruházások állandó növelése önmagában is biztosítja a fejlődés gyors ütemét. A gazdaságfejlesztést úgyszólván kizárólag a beruházások függvényeként fogták fel. A beruházásoknak és a növekedés ütemének mennyiségi hajszolása, az „irreális sietség” szemlélete, a nehézipar fejlesztésének, főleg az építkezések túlzott hangsúlyozása, az élelmiszer- és a könnyűipari, s általában a gépi beruházások elhanyagolása, a helyi adottságok figyelmen kívül hagyása, a magas önköltségi és selejthányad, a pazarló anyaggazdálkodás stb. jellemezte az országosan jelentkező gazdaságpolitikai hibák rendszerét.5 Ennek egyik jellegzetes megnyilvánulása volt az, hogy már a tervidőszak kezdetén újabb és újabb módosításokra került sor, mindig a pillanatnyilag megítélt maximális lehetőségeket iktatva tervbe. A beruházások előirányzott keretét, az 1948 őszén kialakított tervvariáns még reálisnak tekinthető 28 milliárd Ft-os tételét többszöri módosítás után 1951 februárjáig már 85 milliárd Ft-ra emelték. Ez az irreálisan magas ún. feszített terv a nemzeti jövedelem 35%-át szánta beruházásokra, amely példa nélkül állott az iparosítás történetében.6

Az ötéves tervhez Debrecen nagy lendülettel kezdett hozzá. Az Országos Tervhivatal a hatalmas beruházási keretekből önmagában véve a városnak is igen nagy összeget biztosított az ipar fejlesztésére, jóllehet az országos, 1949. decemberi tervvariáns 51 milliárd, illetve az 1951. februári keretösszeg 85 millió Ft-jához képest, a közbeeső módosításokkal együtt, a debreceni beruházási keret aránya alig érte el az igen szerény fél százalékot, de még így is egész sereg új üzem létesült, a meglevők többsége pedig korszerűsödött, továbbfejlődött.7

2 MSZMP Hajdü-Bihar megyei Archívuma. Kimutatás a Hajdú megye és Debrecen területén állami tulajdonba vett vállalatokról. 25. f. 30.

3 Uo.

4 Uo. — A Benyáts-féle textilüzem az államosítás után a Bethlen utcai textilgyár egyik részlege lett.

5 Berend T. Iván: Gazdaságpolitika az első ötéves terv megindításakor 1948—1950. Bp. 1964. 40. old.

6 Berend—Ránki: i. m. 246. old.

7 Debrecen felszabadulás utáni ipartörténetére — ezen belül az első ötéves tervre — vonatkozóan részletes elemzést nyújt В aranyi Béla: A szocialista termelési viszonyok kialakulása és a szocialista építés Debrecen iparában. In: Debrecen iparának története a kapitalizmus kialakulásától napjainkig. (Szerk.: Ránki György), Db. 1976. 243—341. old.

124