A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Béres András: A Hortobágy ipari létesítményei
Hortobágyi sajtszövetkezet Míg az állattenyésztés jobbítása érdekében számos intézkedés született, s megoldásokat kerestek az állategészségügy minél jobb megszervezése érdekében, az ipar vonatkozásában sokáig nem történt mozgolódás. Majd 1883. november 22-i keltezéssel a szövetkezetbe tömörülő debreceni juhtartó gazdák felterjesztése alapján a Földművelésügyi, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium megkeresése érkezett Debrecen városhoz, melyben felhívja a város közönségét, „hogy az intézvényben felhozott indokoknál fogva a hortobágyi fogadóból négy, jelenleg üresen álló szobát és lehetőleg nagy pincze helyiséget engedjen át a ,Hortobágyi sajt-szövetkezet’ céljaira, s az ott szükségesnek mutatkozó telep berendezési költségeket vállalja el, mely esetben a szövetkezet részére szerződtetendő szakember dotációját 800 Ft erejéig elvállalja.” A városi tanács készséget mutatott e kezdeményezés iránt, s a csárdánál a kért helyiségeket biztosította, s az átalakítási munkálatokra, valamint a felszerelés költségeire 1000 Ft összeget megszavazott. Majd később az összeget 1800 Ft-ra emelte. Az 1884-es év elején arról értesülünk, hogy 3000 Ft összeget a megadott célra már fel is használtak.14 Sajnos e sajtszövetkezet sem volt hosszú életű. Kisipari módszerekkel termelt, készítményeit nehezen tudta értékesíteni, s még szerencse, hogy a tanács segítségével adósság nélkül úszhatták meg az egyébként életrevaló ötletnek látszó vállalkozás sikertelenségét. Elvetélt hát a második kezdeményezés is, amely idő előtti jelentkezés folytán szintén sok nehézséggel találkozott. Ezt követően ismét több mint 20 esztendőnek kellett eltelnie, hogy a puszta hasznosításának, jobb kihasználásának gondolatával barátkozó város újabb kezdeményezésekkel találkozzék. A hortobágyi gyáripar gondolata A XX. század elején egyre inkább előtérbe került Debrecen város Tanácsában a Hortobágy jobb hasznosítása. 1903 körül a polgármester elnökletével egy 10 tagú bizottságot hoztak létre azzal a céllal, hogy átgondolt javaslatot tegyenek a puszta célszerű kihasználására. A javaslatok nagy része a jószágtartás intenzívebbé tétele, az öntözéses legelő, a Hortobágy csatornázása mellett foglalt állást; kevesebben a kis és középbérletek megvalósítását sürgették A kezdeményezők és az ipar gondolatával kacérkodók, Kövendy Domokos és Márk Endre voltak azok, akik merész tervükkel egyszerűen meghökkentették mind a bizottság, mind a tanács tagjait. Kövendy Domokos 1906. szeptember 15-én előterjesztett javaslatában a kis 20 holdas és az 1500 holdas középbérletek megvalósítása mellett az ipari termelés előmozdítását sürgette Hortobágyon. Javaslatának megokolásából nem lesz haszontalan néhány szemelvényes részletet idézni.15 „Már pedig erre különösen nagy súlyt kell fektetni. Ezt az általános termelési viszonyok megkívánják. A gőzmalmok és a dohánygyár kivételével nincs valamire való iparvállalat, mely Debrecen város határából és nagy vidékéről előkerülő roppant mennyiségű mezőgazdasági nyers terményt feldolgozná. 14 Ujlaky Zoltán: A Hortobágy hasznosításának problémái a XIX. század végén és a XX. század első felében. In: Műveltség és Hagyomány. (Szerk.: Gunda Béla) XV—XVI. Db. 1972—74. 341—365. old. HBmL. IV. B. 1403/a. 1883—84. 10/184. sz. — 1884. Uo. 265/5. 305. sz. 1883, uo. 90/2534. sz. 1884. Kertész Imre: Visszaemlékezés a hortobágyi juhtenyésztésre. Series Rerum Pecuniarum. Tom. XVII. Debrecen, 1972. 77—78. old. 15 HBmL. IV. B. 1409/e. 3. 1906. nov. 27., 1906. szept. 15. 10