A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Béres András: Állategészségügy a XIX. század elején a Hortobágyon

Szarvasmarha

1790-től a debreceni Tanácsi jegyzőkönyvekben évről évre ismétlődnek a jelentések, mely szerint „a ragadó Marha dög magát mutogattya”, vagy „ta- pasztaltatik, hogy a’ marhadög és nevezetesen a’ Rüh uralkodik” máshol olvasható, hogy a „Gulyákba a’ betegség belé esett”, s a szükséges felmérés és intézkedés el nem maradhat.18 A marhadög terjedését gyakran az eredményezte, hogy a mészáros céh tagjai a más határon szerzett „kupec marhát” a gulyákon helyezték el, másrészt megtörtént, hogy kupecek a gulyákból kiszakasztott marhával vásárokra mentek s az el nem kelt állatokat vásár után visszaeresztették a gulyákra vagy csordákba.19 A céhmestereknek értesítés, a kupeceknek dobszó útján adták tudtára, hogy máshonnan érkező jószágot elkobzás és kemény büntetés terhe mellett a gulyákra nem hajthatnak, ugyanakkor a pásztoroknak is megtiltották, hogy a gyanús helyről érkező marhát határukra bebocsássák. Előfordult, hogy egyik gulyáról a másikra hajtották át a beteg jószágot, s az egészségesek is fertőződtek. Találkozunk olyan esettel is, hogy az elhullott jószágot, a dögöt elhurcolják, a gulyások az esett jószágot szappannak valóba eladják.20 Más alkalommal, mint 1815-ben is, amikor más határokon a jármos ökrök hullottak, s ennek hírét vették, megtették az intézkedést, hogy: ,,a’ marha dög terjedésének minden lehetőmódon gát vettessen... kun Városokbeli Lakosok, a’ kik ökör szekérrel jönnének a Város felé a’ hídon, ’S a Hortobágyon (folyón) által ne botsáttassanak, hanem vissza utasíttassanak”. Azokból a gulyákból, ahol már a betegség elhatalmasodott szarvasmarhát elhajtani nem engedtek, sőt ha a rendelkezés előtt tanyákon vagy erdőkön gulyáról kiszakasztott marhát találtak, azt azonnal visszahajttatták, az engedtelenkedőket, mint a dög szándékos terjesztőit szigorúan megbüntették.21 Az egészséges állatok megóvása érdekében olyan javaslat is született, hogy a nagyobb gulyákat kisebb csapatokra kell osztani, mert akkor a nélkülözhetetlen itatás és sózás könnyebben megoldható.22 Debrecen város határára csak az egészséget igazoló passzussal bocsáthatók be hízó, járó és vonó jószágok, amire a külön őrhelyeken és csőszházaknál beosztott polgárokból vigyázókat kell kirendelni.23

Az 1829-es évben országos méretű a marhavész, mert nem csupán a Hortobágy és Debrecen környékéről, Tiszacsegéről, Hajdúnánásról, Hajdú- böszörményből, Püspökladányból, Karcagról érkeznek aggasztó hírek, de a Helytartó Tanács leirata révén az Erdélyországban és az ország egyéb területein is uralkodó dögnyavalyáról értesülünk.24 1829-ben egy Bosó nevű gulyást szigorúan elszámoltattak, törvény elé állították, mivel „a’ szoross tilalom ellenére vásárról marhát a’ Gujába vissza eresztette.” A megfertőzött gulyát lezárták, onnan szekérrel még élelemért, tiszta ruháért sem jöhettek ki ökörszekérrel, az elhullott marhának a bőrét is a helyszínen kellett nyúzás után a

18 HBmL. IV. A. 1011/a. 1790. máj. 8. 241. old. 1801. okt. 15. 429. old. 398. sz. 1802. júl. 16. 91. old. 338. szám. Linzbauer Ferenc Xavér: Néhány szó a magyar kormányhoz és a parlamenthez a köz- egészségügy szabályozása tárgyában a minicipiumok autonóm igazgatása alapján. Bp. 1874.

19 HBmL. IV. A. 1011/a. 1815. jún. 17. 165. old. 478. sz., 1828. dec. 24. 464. old. 782. sz.

20 Uo.: 1815. szept. 11. 278. old. 755. sz., 1829. febr. 9. 21. old. 43. sz.

21 Uo.: 1815. okt. 19. 321. old. 885. sz.

22 HBmL. IV. A. 1010/b. 1827. júl. 6., IV. A. 1011/k. 283/1829.

23 HBmL. IV. A. 1011/a. 1829. dec. 24. 464. old. 783. sz., 1829. 137. old. 339. sz.

24 Uo.: 1829. jún. 24. 252. old. 535. sz., 1829. júl. 11. 299. old. 578. sz., 1829. júl. 16. 315. old. 612. sz., 1829. dec. 2. 533. old. 1078. sz.

78