A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Orosz István: Szőlőtermelés a Hajdúkerület városaiban a XVIII-XIX. században
Az 1770-es évekből csaknem folyamatosan ránkmaradt területi dika jegyzékek a szőlők terjedelmét is közük, megbízhatóságuk azonban nem jobb, mint egyéb adatok esetében. Mindenekelőtt azt kell figyelembe vennünk, hogy a kerület elsősorban arra ügyelt, hogy az adófelosztásban a 6 város között ne keletkezzenek aránytalanságok, s ezt gyakran a valóságos helyzetet megmásító „jóváírásokkal” érték el. Szoboszlón pl. a juhok egyharmadát nem írták be a di- kajegyzékbe, hogy ellensúlyozzák a saját tulajdonban levő külső legelők hiányát.28 Az adóösszeírásokban szokásos eltagadásokon túl hasonló „jóváírásokat” a szőlőbirtok esetében is találhatunk. Ugyancsak Szoboszló dikajegyzéké- ről nagy megdöbbenéssel állapította meg a királyi biztos 1836-ban, hogy „az 1810-ik évtől fogva osztott szőlők adó alatt mind ez ideig” nem voltak.29 A szőlők terjedelméről a dikajegyzékek alapján készített alábbi táblázat így csak nagyon hozzávetőleges képet adhat.30 1. táblázat. A szőlők terjedelme a hajdúvárosokban 1773—1850. (kát. holdban) Helység Év 1773 1803 1829 1838 1850 Haj dúböszörmény 98 141 214 290 301 Hajdúnánás 151 150 185 196 195 Hajdúszoboszló 138 147 113 468 451 Hajdúdorog 100 154 72 68 82 Hajdúhadház 98 125 196 150 144 Vámospércs 73 82 81 85 87 Összesen: 658 799 861 1257 1260 Az összesítés tükrözi a szőlőterület fokozatos megnövekedését a 18. század második és a 19. század első felében, de a valóságos terjedelmet tekintve mindenképpen torzít. Nem mutatja pl. az új szőlőskertek termőre fordulását. Böszörményben 1838 és 1850 között teremni kezdett a Homokkert, a dikajegyzékekben a szőlőterület mégis csak 11 holddal nőtt. Vámospércsen a kataszteri felmérések szerint 105 holdnyi Vénkert mellett már az 1850-es éveket megelőzően is termett a 40 holdas Újkert és a 90 holdas Pityeri-kert is, a dikajegyzékben mégis alig nőtt az összeírt szőlők terjedelme. Az eltagadások, a szőlőterület tudatos kisebbítése ellenére is látható azonban, hogy a vizsgált időszakban számottevően nőni kellett a szőlőskertek területének, s ezt a növekedést a dikajegyzékekben sem lehetett meg nem történtté tenni. A valóságot megközelítő, mérnöki felvétel alapján történő művelési ág megállapítására csak 1853—54-ben került sor a hajdúvárosokban, így a szőlők terjedelmére vonatkozóan is ezeket a kataszteri felvétel során keletkezett adatokat tekinthetjük teljesen megbízhatónak. A század későbbi évtizedeiben készített statisztikai felvételek adatait is e felméréshez viszonyították. A három legnagyobb hajdúváros esetében 1838-ból is ránkmaradt egy mérnöki felmérés alapján készült, s ezáltal eléggé megbízhatónak tekinthető művelési ág kimu28 Orosz István: A hajdúvárosok agrártörténetének levéltári forrásai. In: Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve (Szerk.: Gazdag István) II. évf. 1976. Debrecen. 29 HBmL. IV. A. 502/b. 1836. Fasc. 8. Nro. 24. 30 Uo. 1773. Fasc. 21. Nro. 26. 1803. Fasc. 5. Nro. 118. 1829. Fasc. 5. Nro. 25. 1828. Fasc. 14. Nro. 34. 1850. Fasc. 1. Nro. 1. 63
