A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Bársony István: A Bihar megyei egyházi birtokok jobbágynépessége a XVIII. század első harmadában

és rét a házak mellett.35 Sebesnél ugyanebben az évben jegyezte fel az összeíró: a lakók juhaikat a közeli és távolabbi hegyeken legeltetik. Földjük is a hegyekben. Ha learatják vetésüket, a gazda azonnal vagy a nyájához megy, vagy távolabbi bőventermő vidékre aratni, hogy így is keressen. A nagykériek új település voltukat említve hangoztatják 1715-ben, hogy eddig elég volt a szántó, de mostmár az erdőből kell irtani. Nagypatakról 1715-ben és 1728-ban egyaránt azt jegyzik fel, hogy földjük az erdőben van. A káptalanhoz tartozó Kisújfalut „most ülték meg, a szántóföld igen kevés”. (1715)

A legelők nagy része a belényesi járásban az erdőkben található, a rétek pedig a völgyekben, amelyek egyrészét a folyók öntözik. Az erdei legelőket Sályi, Kardó, Harangmező, Dékányfalva, Rotarest, Mézes, Száka, Szelistye, Briheny, Kápolna, stb. 1720-as és 1728-as összeírások egyaránt emlegetik. Hegyközszáldobágyon 1715-ben a szénát az erdőből, fák alól gyűjtik. Rontó rétjei, legelői 1715-ben és 1720-ban is egyaránt a völgyekben voltak. A pályiúj- lakiak 1720-ban a szűkös erdei legelőről panaszkodnak.

További számottevő különbségek mutathatók ki a terméshozamok területén is. A belényesi járás területén 1728-ban a búza általában 2, a zab 3 magot hozott. így aztán érthető, ha Almamezőn csak kukoricát és kendert vetnek, Kardón pedig a határ terméketlenségét panaszolják, Harangmezőn pedig csak tavaszit vetnek. Szokány parasztjai csak kukoricát termelnek 5 köböl alá való földben. Havasdombrovicán a terméketlen talaj jó trágyázás után hoz 2 magot. A mindössze 4 éve települt Siádon is csak kukoricát vetnek. A váradi járás egésze már valamivel kedvezőbb képet mutat, itt az átlaghozam 3—4 mag között volt. A hegyi falvakban itt is van azonban alacsonyabb hozam is. Szentelekről 1715-ben még azt írják, hogy szántója nincs a falunak, csak kevés rétjük, mészégetésből élnek; 1728-ban két szántás után a búza 2]/2, a zab 4 magot hoz. A pályiújlakiak mindhárom összeírás idején, mivel szántóik nincsenek, prédiumot bérelnek, s ott vetnek. 1728-ban Benkepusztát évi 100 forintért, ahol három szántás után három mag terem. Krajnikfalva, Szászfalva, Gálos- háza szántói a házak körüli kertekben, 3 szántás után 3 maghoz jutnak. A sárréti és az érmelléki járásban a háromszoros mag az általános. Szalácson azonban pl., ahol három mezőben művelik a határt, s kinek-kinek erejéhez mérten jut föld, a búza, árpa, zab 4 magot hoz. Kukoricát, kendert abban a földben termelnek, amelyben előző évben a búza volt. A szentimreiek és a szentmiklósiak Farnos, illetve Kiskágya pusztán vetnek kendert és kukoricát.

A következőkben az egyházi birtokokon élő jobbágynépesség differendiá- lódását vesszük szemügyre. E területen — elvileg — két szempontú vizsgálódásra van lehetőségünk. Az egyik a teleknagyság, a másik pedig az állatállomány szerinti rétegződést mutathatja be. Nézzük előbb a teleknagyság vizs35 További esetek: Venter-Bragyet, Almamező, Magyargyepes, Jánosda, Kardó, Kisháza, Rippa, Mocsár, Nagypatak, Sályi stb. A század közepén kelt, Mária Teréziához intézett kérvény szavai teljes összhangban állnak az eddig tapasztaltakkal: „a mi hazánk, Belényes vidéke, Bihar vármegyének egy részecskéje, Méltóságos Váradi Püspökség domíniuma, olyan szűk hely, hogy itt a lakosok nem élhetnek a magok hazájoknak földeiből elégségesképpen, hanem kinszerittetnek menni élelmek keresésére nyári alkalmatossággal a bővebb földű magyarországi vármegyékbe kaszálni s részben aratni. Az a haza olyan sovány föld, hogy is híjában szántunk, ha nem ganéjo- zunk, s ha azt körül nem kerteljük, igy termesztünk egy kevés gabonát. Ez a haza hegyek és völgyek között lévén, amit szántunk, vetünk is, a vizeknek gyakorta való megáradása ottan vetésünket földestől elhajtja...” (H. Balázs Éva: A váradi püspökség jobbágyainak megmozdulása a 18. század közepén. Századok. 1950. 322. old.)

4*

51