A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Bársony István: A Bihar megyei egyházi birtokok jobbágynépessége a XVIII. század első harmadában

ben tájékoztatta Benkovich Ágoston váradi püspököt az egykori püspöki és káptalani birtokok visszaadásáról és újbóli adományozásáról.10 11

Az adományozás és a birtokbaiktatás azonban még nem jelentett valódi birtoklást. Az 1552-es összeírás egyházi birtokainak sorsát a XVI—XVII. században nyomon követve látható az egykori egyházi birtokok falvainak pusztulása is.

A XVII. századi harcokban néptelenedett el Andacs (Nagyszalonta és Oláh- homorog között), Barmod, Dalom, Kölesér, Kéza, Latabár, Mácsa, Mocs- molna, Pata Nagyradvány, Séptely, Süvegd, Szil, stb. Ezek többé nem is népesültek be.11 Feltót 1564-ben márZaránd megyei település.12 Sikulát 1715—20- ban szintén Zaránd megyében írták össze.13 Az 1552-ben püspöki birtokként összeírt Ácsiról 1568-ban már birtokújító oklevél szól, amelyben János Zsig- mond az Ábránífyaknak adományozza, illetve megerősíti őket annak birtokában.14. Jelentős azonban azoknak a falvaknak a száma is, amelyek 1692-ben még lakatlanok, vagy igen gyéren lakottak, lassan megkezdődik azonban benépesülésük. Ez azonban nem volt zavartalan folyamat 1692 után sem. 1692 és 1720 között az alábbi események történtek a megyében, amelyek a népességviszonyok és a termelőtevékenység helyreállítását nehezítették: 1693 és 1695: tatárbetörés, 1704: rácdúlás, 1710: pestisjárvány, 1717: újabb tatárbetörés.15 16 Benkovich Ágoston váradi püspök 1696-ban egy évi adómentességet ígért azoknak, akik a püspöki birtokokra telepszenek.10 Jánosdáról azonban pl. még 1700-ban is csak reméli, hogy be fogja népesíteni.17 A káptalani birtokként szereplő Nagykér sorsa szinte önmagában példázza a Bihar megyei falvak sorsának változatosságát. 1692-ben pusztaként írták össze. A tatárbetörés idejére (1693—95) már megülték, a kuruc harcok idején újból elnéptelenedett, majd 1711 után ismét benépesült.18 A váradi püspöki uradalomról 1703-ban készült

10 A beiktatás az említett birtokba — a váradi vár és közvetlen környékének kivételével — 1694 március 28-án történt meg. A püspökség korábbi birtokainak teljes mértékű helyreállítására azonban különböző okok miatt nem került sor. Pereskedés folyt bizonyos birtokokért a királyi ügyészekkel, (Váradvelence, Volf, Szálka) több birtokban — erdélyi fejedelmi adománnyal — idegenek ültek; zálogban volt néhány birtok (Báránd-Deák Pál); s igyekeztek megőrizni különállásukat egyes települések. Bunyitay Vince—Málnási Ödön: A. váradi püspökök a száműzetés és az újraalapítás korában. Debrecen, 1935. 175. old. Bihar megyében azonban az egyházi birtokok nagy száma, illetve a világi nagybirtok viszonylag kis súlya csökkentette annak lehetőségét, hogy a birtokperek tömegére kerüljön sor az egyházi, illetőleg más birtokosok között. Baranyában pl. távolról sem volt hasonló a helyzetben a pécsi püspök, jóllehet számottevő vagyoni erővel rendelkezett. Vö. Ruzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal. 1711—1848. Bp. 1964. 14—33. old.

11 A falvak sorsát 1. Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítása előtt. Bp. 1940. Adattár. A kérdés általánosabb vizsgálatára: Weltmann Imre: Népesség és mezőgazdaság a XVII—XVIII. század fordulóján. Történelmi Szemle. 1975. 701—730. old.

12 Bunyitay V.: i. m. 1883. II. 251. old.

13 Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam. XII. k. Bp. 1896. 175. és 178. old.

14 Bunyitay V.: i. m. 1883. II. 249. old.

15 Acsády I.: i. m. 1896. 315. old.

16 Balogh János—Szendrey István: Bihar megye benépesülése a török hódítás után. Magyar Történeti Tanulmányok. I. Debrecen, 1967. 42. old. A szerzők ugyanakkor rámutatnak arra is, hogy ez az ígéret elmarad az ország más részein nyújtott kedvezményektől.

17 Bunyitay Vince: Biharvármegye oláhjai és a vallásunió. Bp. 1892. 30. old.

18 Uo. 31. old., Mezősi K.: i. m. 102. old.

43