A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Makkai László: Adatok és kérdések Debrecen törökkori agrártörténetéhez

Alpra, a magyarországi kunok fejedelme.40 Igaz, fiai hűtlenség címen elvesztették a falut, de közben mégis lehetett idő arra, hogy egy bizonyára nagy állat- állománnyal rendelkező előkelő kun az új marhafajtából az adomány birtokra is telepítsen. Akár innen, akár más Szabolcs megyébe települt kunok révén41 a debreceniek megismerhették és átvehették a sokat ígérő tulajdonságokkal rendelkező „szürke” marhát, mely általuk és más mezővárosok révén vált „magyarrá”.

Debrecen a XVI—XVII. századi forrásokban mint a nagy marhakereskedők városa szerepel. A XVI. század legnagyobb debreceni kalmára, Tar István sorozatosan adott kölcsönöket a királyi kamarának, amelyeknek egy részét marhahajtási harmincadcédulákban kapta vissza. így pl. 1586-ban 16 500 forintnyi harmincadcédulát váltott előre a tokaji harmincadon, ami az ökrönként I/2 forint harmincadvám mellett 11 000 ökörre szólt.42 Hogy saját tenyésztésű vagy felvásárolt ökreit szándékozott külföldre hajtani, azt nem tudjuk, de egy másik hasonlóan hírneves debreceni kalmár és főbíró, Duskás Ferenc 1576-ban a szabolcsi Pród melletti Bagota pusztát kérve királyi adományba, azt állítja, hogy a szóbanforgó pusztát már 8 éve 10—16 ft. évi bérért csordájának tartására használja,43 tehát maga is tenyésztett s nemcsak felvásárolt állatot. Az, hogy az óriási debreceni határon sem fért meg egyes gazdagabb debreceni polgárok marhaállománya, hanem azon túl kellett maguknak pusztát bérelniük, a XVII. században is folytatódott. így pl. Szólláth István debreceni „quaestor boarius” 1657-ben a Hortobággyal szomszédos Ohat pusztát bérelte állatainak tartására, s ezt a bérletet a város 1674-ben annak fejében vette át tőle, hogy a török fogságból közköltségen váltották ki.44

Egyébként az „alföldi marhakereskedőket” annyira a debreceniekkel azonosították, hogy mikor 1647-ben egyes csaló „alföldiek” helyett más „alföldiek” fogságbavetését Győr városa és a pozsonyi kamara eltiltja, hogy a marhafelhajtások emiatt el ne maradjanak,45 a kamara első dolga volt, hogy nyílt levélben biztosítsa erről az elsősorban érdekelt debreceni marhakereskedőket, s utasítást adjon ki a különböző harmincadhivataloknak, hogy mások adósságaiért debrecenieket fel ne tartóztassanak.46 Maga Debrecen városa is polgárainak kereskedelmében az állatkereskedelmet (s mellette a bor forgalmát) tartotta a legfontosabbnak, mert egy 1576. évi tanácsi határozat kimondta, hogy „a debreceni ember akár kívül, akár belül kereskeggyék akárminémű matériával, tartozzék illendőképpen adózni tőle, akár ló, akár ökör, akár bor legyen.”47 A debreceni lókereskedelemről a XVI. századból vannak adataink, többezer darabot adtak el külföldre, lengyeleknek és oroszoknak48, a saját határban legeltetett juhok száma (bár a virágzó szűrposztószövés sok nyersanyagot igé40 Györffy Gy.: i. m. 254. old. A birtokot azonosította Zoltai Lajos: Települések, egyházas és egy- háztalan falvak Debrecen területén. Debrecen, 1925. 42. old.

41 Kücsmeg előkelő kun Szabolcs megyében Ajak, Tas és Pátroha falvakat kapta IV. Bélától adományba s e falukban még a XIV. század közepén is éltek kun nevű emberek. Ld. Györffy Gy. : i. m. 254—256. old. Egyébként a debreceni állattartás jellege erősen hasonlít a kunokéra, akik a XV. században éppen úgy erdőben teleltették a jószágot. Uo. 264. old.

42 OL E 554. Városi és kamarai iratok. Föl. lat. 957. 84—85. 1.

43 Wien. Hofkammerarchiv, Ungarische Hoffinanzen fase. 31. 1576. jan. (Balogh István szíves közlése).

44 Vő. 9. sz. jegyzet ohati irataival.

45 Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1898. 256—257. old.

46 OL E 15. Expeditiones camerales 1647. aug. 17. és nov. 23. (Zimányi Vera szíves közlése).

47 1671. évi tanácsjegyzőkönyvi bejegyzés a Debreceni Városi Levéltárban.

48 Komoróczy Gy.: Debrecen... i. m. 29. old.

34