A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Makkai László: Adatok és kérdések Debrecen törökkori agrártörténetéhez

ADATOK ÉS KÉRDÉSEK DEBRECEN TÖRÖKKORI AGRÁRTÖRTÉNETÉHEZ Makkai László

Mi sem lenne kívánatosabb, mint ha a fenti címből az „adatok és kérdések” szavakat el lehetne hagyni és máris meg lehetne írni Debrecen XVI—XVII. századi agrártörténetét, ami persze egyben a város gazdaságtörténetét is jelentené, hiszen úgy nem lehetne a mezőgazdaságról beszélni, hogy a kézművességhez és kereskedelemhez való arányát és viszonyát ne tisztáznék. Bár nagynevű és nagyérdemű történészek, Szűcs István, Zoltai Lajos, Szabó István, Balogh István és Komoróczy György sokat és fontosat írtak a város gazdálkodásáról, még a szóbanforgó korszak vonatkozásában is, amelyet joggal a helyi mezőgazdaság, kézművesség és kereskedelem fénykorának tartottak, mégis nemrég hangzott el a hiányokat felpanaszló két megállapítás: „Debrecen középkori gazdasági élete még feldolgozásra vár” (Balogh István)1 és „Debrecen kereskedelemtörténeti helyzetét még mind a mai napig nem sikerült a maga teljességében tisztázni” (Szakály Ferenc).1 2 Reméljük, hogy ezek a panaszok már nem sokáig maradnak érvényben, hiszen készül Debrecen történeti monográfiája s abban a gazdasági élet nyilván megkapja majd a maga előkelő helyét és bőséges tárgyalását. Ez persze nem lesz könnyű munka eredménye, hiszen az eddigi hiányosságokat is az okozta, ami még most is nagy nehézséget jelent: a források szétszórtsága és feltáratlansága. Sajnálatos módon Debrecen, mely legalább kétszáz esztendeig a történelmi Magyarország legnépesebb városa volt, nem adott ki olyan helyi forrásgyűjteményt, mint pl. Brassó mintaszerű Quellen-je vagy Sopron okmánytára. Holott a városi levéltárban a tanácsi jegyzőkönyvek, a diplomák és a szakági iratanyagok, kiegészítve az Országos Levéltár gyűjteményeivel (különösen kamarai irataival), olyan dokumentációt kínálnak, amelynek mélyreható kiaknázása esetén Debrecen gazdaságtörténetének nem egy bizonytalan vonatkozására fény derülne és talán a kielégítő összkép is megrajzolható lenne.

Mert bizonytalanság éppen elég van s ezek nem is csupán részletkérdésekre szorítkoznak. Debrecen történeti jellegének megítélése az „óriás falu”3 és a „virágzó kalmárváros” végletei közt ingadozik, s mindkettőre akad nemcsak történetírói, hanem kortárs-szemtanúi bizonyságtétel is. Másképpen fo1 Balogh István: A cívisek világa (Debrecen néprajza). Bp. 1973. 301. old.

2 Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XVí. század közepén. „Somogy Megye Múltjából” 1973. 109. old. 133. sz. jegyzet.

3 Már a XVI. századi Bongars is „óriási falunak” nevezte Debrecent s nagyságban Középeurópa egyik legnagyobb városával, Prágával mérte össze. Vö. Pét hő Károly: Debrecen valamikor, külföldi utazók leírásában. Múzeumi Kurír 1974. 15. sz. 36. old.

25