A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Balogh István: Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században

Szepesi László és fiai, valamint Szigeti György és a Debreceni-család leányági utódai (Telegdy és Szakolyi-családok) képviselői tiltakozást jelentettek be.33

Sziget akkor Debrecennel együtt a Hunyadiak birtoka, az uradalomhoz tartozott és még népes volt, a debreceniek tehát csak tőle vehették meg. A közel száz évig tartó per során ki is derült, hogy az említett peres rész valóban Debrecen territóriumához tartozott és a későbbi iratok meg is határozzák a helyét. Szilágyi Erzsébet 1480-ban kelt, Debrecen bírájához és esküdteihez intézett parancsa szerint a szigeti határból megvett rész neve Kösélyszeg és Kadar cskerületi, a két vízfolyás kanyarulatai által körülzárt szántóföld volt. Ezeket a Debrecen határai között fekvő (inter metas praefati oppidi nostri adjacentes) földeket idegen földesurak jobbágyai foglalták el. Mivel az úrnő nem akarja „hogy ez a föld idegen használók által tőlünk és városunktól elidegenítessék”, felhatalmazta a debrecenieket, hogy az ottani szántókat űzzék el, ló-, vagy ökörfogatukkal és ekéikkel együtt hajtsák be.34

Két későbbi (1494-ben és 1588-ban kelt) oklevél bizonyítja, hogy Debrecen lakói által megvett és a város határához csatolt két puszta azonos az 1459-i oklevélben említett Sziget praediummal. Korvin János 1494-ben kiadott oklevele megparancsolta a sziget jobbágyainak, hogy Debrecen lakóit a város, Sziget és Elep határai között levő villongó földön ne zavarják barmaik legeltetésében. Nyolc hites személy jelölje ki a birtok határait és válassza el Szigettől. „A peres birtok soha szántó ne lehessen, hanem mindig barmok legelőjéül szolgáljon.” Ha debreceni tiszttartó korábban levelet adott volna a szántás engedélyezéséről, azt semmisnek nyilvánítja.35

A XIV. század végén tehát a mezővárosnak már van saját tulajdon birtoka, amelynek birtoklását azonban a földesűr oklevele biztosítja, sőt még a mezőváros saját birtokán is csak akkor biztos a használat módja, ha erről a földesúr oklevele szól.

III.

Ezután tehát visszatérhetünk az első fejezetben feltett kérdésekhez. Jóllehet Debrecen levéltára több oknál fogva, a vonatkozó oklevelek sorát hiánytalanul őrzi, mégis csupán a kérdések egy csoportjára felelhetünk biztonsággal. Másokra csak megközelítően válaszolhatunk, a harmadik csoportnál a kérdésre adandó válasz ezután is feltevés marad. De a feltevésüket a XVI. század folyamán fennállott gyakorlat valószínűsíti.

33 A beiktató levél szerint Debrecent „bizonyos Sziget nevű, őket vétel címén megillető praedium birtokába (in dominium)” kívánta a káptalan bevezetni. A praedium azonban itt az akkor még lakott falunak csak egy határrészét jelzi. A falu végleg csak 1657-ben pusztult el. Uo. IV. A. 1021/a. Meo 39. (Dl. 184. sz.) 1459.

34 Uo. Meo 58. (Dl. 276. sz.) 1480.

35 Uo. Meo 69. (Dl. 313. sz.) 1494. — Egy 1551-ben megejtett határjárás, majd 1588-ban kiújult villongás nemcsak a lokalizálást könnyíti meg, de az oklevél érvényével szemben a több évtizedes használat, sőt birtoklás jogát sem ismeri el. A két hely egyazon földesura jobbágyai számára az oklevéllel ellentétes szabályozást is hozhat, de ha megváltozik a földesúr, a megadományozott az oklevélben biztosított jog birtokába lép. Az oklevél pedig arról beszél, hogy a jól megállapítható határvonalak közé eső terület „soha sem volt szántó, hanem mindenkor a két fél közös legelőjeként volt kijelölve, a jövőben is annak kell maradnia”. Uo. IV. A. 1021/d. 7. köt. 1551, IV. A. 1021/f. Muo 50.(D1. 314. sz.) — Sziget nagyobb része II. Ulászló 1498. évi adománylevele értelmében a többször említett Szepesi család Mihály nevű tagjának birtoka lett. Ebbe és Kereszt- túrtelek nevű praediumba részbirtokosként iktatták be. E név alatt kétségtelenül Lombi (Szentkereszt) rejtőzik, a Szepesieknek Keresztúr nevű birtoka sohasem, viszont Szentkereszt 3/4 része mindig az övéké volt. (Vö. 29. jegyzet) A vitás terület mai neve Kösélyszeg és Álomzug. —

16