A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Közlemények - Benda Kálmán: A Felső-magyarországi rendek kassai részgyűlése 1607 márciusában

casu defectus seminis ejusdem azok ismég visszaszálljanak az koronára.26 Azért az nemes ország igen szorgalmatossan gondolkodgyék ez dologrul, és keressen utat és módot benne, hogy az megnevezett vármegyék az bennek való erősséggekkel együtt visszaszálljanak az koronára, kire most az országnak jó alkalmatossága vagyon, hogy azok ez országban úgy incorporáltatván, erősebb lehessen minden dolgába.

[XIV.] Végezetre megemlékeznek ű kegyelmök arról, hogy az nemes országnak ennehány gyűlésiben elvégezték ű kegyelmök, hogy bizonyos attyokfiainak, kiknek jószágok ok nélkül el vétette- nek volt, halasztás nélkül megadattassanak; kit ű kegyelmek articulusban is irattanak, úgy mint az Kallay famíliának, Alaghy uramnak, Hoffman György uramnak, Horvath László uramnak és többeknek;27 mely végezésben az tanács urak is mindnyájan eggyeztek ű kegyelmökkel, sőt mikor ű kegyelmök országul törekedett volna az megholt fejedelemnél érettek, ű is ez méltó kévánságnak engedett.

Ezekhöz és az bechi végezéshöz képpest is Matthias herceg urunk ű fölsége kegyelmes parancsolatjából intettük volt Homonnay György uramat, hogy az zechi jószágot Hoffman uramnak megeressze, kit ű kegyelme nem cselekedett.28 Nyilván [vagyon] penig Kegyelmetöknél, Hoffman György mely nagy dolgokban és mely hasznossan szolgált ez nemes országnak, főképen ez két rendbeli békességnek dolgaiba, messze utakat, sok fáradtságokat és munkákat nem szánván. Más az, [hogy] oknélkül vétetett el tűle az jószág, mert ű akkor Erdélybe hivataljába volt, háza népe penig és maga fia idehaza ez nemes országgal mindenekben egyet értettek és szolgáltak hazájoknak, és semmi okon az jószágtul nem priváltathattanak volna. Azért mindezekre tekintvén az nemes ország, előbbeni

26 A bécsi béke 1606. június 23-i szövege úgy intézkedett, hogy Bocskai magtalan halála esetén mind a neki személy szerint átengedett tiszántúli megyék, mind Erdély a Partiummal visszaszáll a magyar koronára. Bocskai azonban többmás közt ezt a pontot sem fogadta el, ezért 1606. szeptember 26—án Rudolf király külön oklevélben kiegészítette, illetve módosította a fenti megállapodást. Eszerint csak a Bocskainak személy szerint átengedett megyék térnek vissza a fejedelem halála esetén a magyar koronához, a Partium azon területe, mely már Báthory Zsigmond idején is Erdélyhez tartozott, nem. (... „ad sacram regni coronam devolvantur, exceptis tamen Transsylvania iisque comitatibus, arcibus et praesidiis, quae jam antea ad Transsylvaniam spectarunt.” МОЕ XII. 694. old.)

27 Az 1606. decemberi kassai országgyűlés határozatai az említettek közül csak a Kállayak panaszával foglalkoztak, és el is rendelték, hogy Káliót, mint amit törvénytelenül vettek el tőlük, adják vissza a családnak. (МОЕ XII. 753. old.) A Kállay testvérek egyébként, ahogy korábban Bocskait, most Mátyás főherceget és a biztosokat ostromolták az országgyűlés határozatának végrehajtásáért, s Thurzóék 1607. március 19-i levelükben meg is ígérték nekik, hogy csak a március 20-ra egybehívott gyűlés lezajlását várják meg, „mindgyárást azután gondunk leszen reá, hogy Kegyelmeteknek [Kálló] restituáltatnék kétség kívüli”. (OL Kállay család lt. 1607.) A restituálás azonban korántsem volt egyszerű dolog, mivel Bocskai Káliót a hajdúknak adományozta, s a Kállayaknak még évekig kellett várniok, míg a határozatot végre lehetett hajtani. (Forgách Zsigmond és Dóczy András mentegetődző levele a Kállayakhoz, 1607. július 4. : uo.)

28 1603-ban Homonnai György visszaváltotta a hűtlenségi perben tőle elvett gálszécsi uradalmat. Ezt megelőzően írásban biztosította Hoffman Györgyöt, a Szepesi Kamara tanácsosát, hogy a gálszécsi birtokból általa már korábban zálogba vett részeket kezénél hagyja. (Az 1603. március 3-i nyilatkozat: OL Кару család lt. 1603) Ennek ellenére Hommonnai kijárta, hogy Bocskai fejedelem a gálszécsi kúriát a hozzátartozó földekkel és egy terebesi házzal, 19 000 Ft ellenében, zálogjogon neki adományozza. (Az 1605. augusztus 5-én kelt adományra: OL M. Kamara lt. Történelmi Emi. 1606 utáni iratok 566. föl.) Hoffman persze azonnal tiltakozott, az ügy az 1606.. decemberi kassai országgyűlésen is szóbakerült, mire a fejedelem megbízta tanácsosait, hogy a tényállást vizsgálják ki. A tanácsosok, meghallgatva a feleket, 1606. december 22-én írásban kinyilvánították, hogy a gálszécsi jószág jogszerint Hoffmant illeti. (OL Кару család lt. 1606.) Homonnai azonban erre sem adta vissza a birtokot, mire Hoffman 1607. elején Mátyás főherceghez fordult, aki meg akarva nyerni a Szepesi Kamara tanácsosának oly fontos támogatását, utasította Thurzóékat az ügy elintézésére. A Thurzóék által ez ügyben írt levelet nem ismerjük. Ránkmaradt viszont Homonnai Györgynek 1607. szeptember 15-i levele, melyben panaszkodik Thurzónak, hogy az uralkodónak nincsen rá „semmi tekinteti”, pedig mindenben engedelmes és hű volt. (OL Thurzó család lt. Fasc. 101. N. 1.) — A biztosoknak a bécsi békére történő utalása nyilván arra vonatkozik, hogy Bocskai birtokadományai az országgyűlés végzéséig érvényben maradnak.

167