A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Közlemények - Benda Kálmán: A Felső-magyarországi rendek kassai részgyűlése 1607 márciusában

nek, az mi kegyelmes urunknak, illyendő szép commendatióval megírják, kit kétség nélkül ő fölsége is jó néven vészén ű kegyelmektől, és viszontag minden kegyelmességgel meghálálni igyekezik. Kívántatik azért, hogy ű kegyelmök az következendő dolgoknál szóljanak és végezzenek.

[II.] Jól érti az nemes ország, hogy az Tizzantul való föld az vármegyékkel és várakkal egyetembe az szegin megholt fejedelemnek úgy volt engedtetvén, hogy ha magtalanul holta történik, mindenek ismég az magyarországi koronára visszaszálljanak; amint hogy azon végezés szerint minden vármegyék, várak és várasok az ő koronás királyokhoz immár meghajlottanak, kivévén az egy Zatthmar vára, kit nem tudnak az commissarius urak mi okbul indultatván, Bochkay Miklós uram meg nem eresztette mindezideig is, sőt az ő fölsége oda bocsátott böcsületes követtivel csak szembe sem lőtt. Miérthogy ez a gyalázat és nagy vakmerőség nemcsak az végezés ellen vagyon, hanem új háborúnak és ez közönséges hazának sok következendő nyavallyáji oka lehet, illik, hogy az nemes ország az szép végezéshöz magát tartani és az következendő és egy ember által származandó gonoszokat magátul eltávoztatni igyekezvén, jól gondolkodgyék ez dolog felől, és oly utat és módot találjon benne, ki által késedelem nélkül ez felül megnevezett vár az országnak megadattassék.

[III.] Ezenkívül is veszik eszekbe az commissarius urak, hogy vadnak némely hamis-hír hordozó és hintő emberek, mintha ő fölsége, az mi kegyelmes fejedelmünk és ő fölsége után az commissarius urak sok dolgokban az szent békességről lőtt végzések ellen cselekednének, azt bontani és megháborítani igyekeznének; kit ők csak avégre hintegetnek, hogy az közönséges csendességet felháborítván, magok privatum javait egyebeknek nagy veszedelmekkel elővihessenek; kik mint illyen hamis híreknek auctori és az közönséges békességnek felbontói és hábörgatói, tanquam pestes patriae méltók minden büntetésre. Mert az nemes ország úgy gondolkodgyék ű fölsége felől, hogy ű fölségének ez országnak békességes megmaradásánál semmi kedvesseb dolog nem lehet, kit hogy ű fölsége arra vihessen és abba megtarthasson, semminemű gondviselését, munkáját és költségét nem szánja. Az commissarius urak is penig mint hazájok szeretői és igaz magyarok, azon közönséges hazának javát, tör- vénnyinek és szabadságinak megmaradását tiszta szűből kívánják, éjjel és nappal abba munkálóz- nak, abban fáradoznak, és kérik szeretettel az nemes országot, hogy ebben és nem más ítiletben legyék felőlek. Annakokáért kívántatik, hogy az nemes ország nem csak hogy semmi helyt ne adjon afféle hamis nyelvő embereknek, hanem inkább azok ellen kemény bűntettést rendeljen, tanquam contra publicae pacis perturbatores et eos, qui contra statum publicum se erigunt, hogy az egy közönséges jót, hitünknek, törvénnyünknek, nemességünknek szabadságát és országunknak békességes megmaradását mindnyájan szemünk előtt hordozván, minden gonosz igyekezetre nézendő alkalmatosságok eltávoztassanak.

[IV.] Érti azt is az nemes ország, ez háború alatt mely igen elhagyattattanak az végházaknak épületti, kikre szükség hova-hamarébb gondviselésnek lenni. Hiszik penig az commissarius urak, hogy az mely építő pénzzel az elébbeni végzések szerint az vármegyék tartoztak volna, azoknak jó része még mind hátra vagyon. Kívántattik annakokáért, hogy azok az restantiák minden vármegyékben kiszedettessenek, és az mely várak épületire rendeltetvén voltának, azokhoz beszolgáltassanak.

Azonképpen vadnak kétség nélkül az fölvetett adókban is nem kicsin restantiák még hátra. Illyik, hogy ez mostani nagy fogyatkozásokban azok is az végházak szükségére beszolgáltassanak.

Élés dolgábul is igen megfogyatkoztak az végházak, főképen penig Cassa, Zendreő és Kalló, kiket mindenekbül megürösíttvén az előbbi gondvisselők, pusztán és üressen hadtanak. Az nemes ország gondolkodgyék felőle, honnan lehessen ezekre való gondvisselés és segíttség.

[V.] Nem kicsin szívek fájdalmokkal értik az commissarius urak, hogy az mely kéncstartó és perceptorok kezéhöz járt ez két esztendőben ez nemes országnak sok adaja és szép jövedelme, azok ez országbul számadatlanul, jól megrakoskodván kimentek,23 ez országnak tárházát, végeit, élés és fegyverházait minden javoktul megpusztítván és ürössen hagyván, ez közönséges hazánknak meg- mondhattatlan nagy kárával; kirül noha ennéhány böcsületes vármegye követtitül az indulatnak idején illendő emlékezetek és kívánságok voltak, de miérthogy annak hellye akkor nem lőtt, az nemes ország még is szóljon és végezzen felőle, mi mód és micsoda út lehessen az kéncstartónak és akorbeli perceptoroknak számadásra való kénszerítésébe.

Azonképpen egyebek felől is, az kik ez országnak lakos fiai, kik ez országnak nem kicsin jövedelmit szedték ez disturbium alatt, legyen végezés, hogy számot adgyanak, hol és mikor, akárkik legyenek.

[VI.] Por miatt nagy fogyatkozás vagyon, annak penig salétrumbul kell meglenni. Szükség azért arrul is végezésnek lenni, hogy az mely vármegyékben és hellyekben ezelőtt az salétrom főzetett,

23 Nyilván úgy érti, hogy az erdélyi fejedelemség területére mentek, mint pl. Bocskai kincstartója, Örvéndi Pál.

165