A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Közlemények - Benda Kálmán: A Felső-magyarországi rendek kassai részgyűlése 1607 márciusában
A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI RENDEK KASSAI RÉSZGYŰLÉSE 1607 MÁRCIUSÁBAN Benda Kálmán Az alábbiakban a felső-magyarországi rendek 1607 márciusi kassai részgyűlésének két iratát adjuk közre.1 Az iratok — a királyi biztosok előterjesztése és a rendek rá adott válasza, egyben a gyűlés végzése — megismertetnek bennünket a Bocskai-szabadságharcot követő hónapok kelet-magyarországi problémáival. Látjuk a még megoldatlan sérelmeket, a teljes pénztelenségből és általános elszegényedésből adódó problémákat, ugyanakkor kirajzolódik a megnemesített hajdúk és a megyei nemesség egymás iránti csillapíthatatlan gyűlölete s a Rudolf nevében kormányzó Mátyás főherceg, illetve biztosai és a bécsi békéhez ragaszkodó magyar rendek ellentéte. Az ekkor még lappangó belső és külső ellentétek alig néhány hónap múlva országos hajdú-felkelést váltottak ki. Ezzel megindult azoknak az eseményeknek a sora, amelyek a magyar nemesség és Mátyás főherceg összefogásán keresztül Rudolf császárkirály lemondatásában, II. Mátyás királlyá választásában és az 1608-as törvényekben, a magyar nemesi-rendi hatalom soha korábban nem ismert ki- teljesedésében csúcsosodtak ki. Közlésünk ehhez a forrongó időszakhoz, az ország északkeleti részén megindult erjedéshez kíván adatokat szolgáltatni. Tegyük hozzá, hogy történetírásunk mindeddig sem Thurzó György királyi biztosi megbízatásáról, sem arról nem tudott, hogy Kassán részgyűlés megtartására került sor. Az iratok keletkezésének, a részgyűlés körülményeinek jobb megértéséhez elöljáróban tényszerű rövidséggel utalunk a főbb eseményekre. 1606. december 29-én — néhány nappal a bécsi és a zsitvatoroki béke aláírása után — meghalt Bocskai István. Az uralma alá tartozó országrészben, a kassai országgyűlés korábbi végzése alapján, az irányítást a kormányzóvá választott Homonnai Bálint és Nyáry Pál vették át. Rájuk várt a feladat, hogy a bécsi béke értelmében a király megbízottainak átadják a felkelők által kézbentartott magyarországi várakat és városokat, nemkülönben azokat a területeket, amelyeket a béke öröklési joggal engedett át Bocskainak, a fejedelem magtalan halála után azonban ezek is visszaszálltak a magyar korona fennhatósága alá. Ez az utóbbi terület, melynek megszerzése az udvarnak különösen sürgős volt: Ugocsa, Bereg, Szabolcs és Szatmár megye, Kálló és Szatmár várával, továbbá Tokaj vára minden tartozékával, közte Tárcái, Bodrogkeresztúr és Olaszliszka mezővárosok. 1 Az itt közölt két irat a Magyar Országgyűlési Emlékek iratsorozat anyaggyűjtési munkálatai során került felkutatásra és kidolgozásra. 159
