A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Gazdag István: Adalékok a debreceni tanyavilág felszabadulás utáni történetéhez
január 26-i ülésén érdemben foglalkozott a tanyavilág ekkor legfontosabb problémáival : „A tavaszi munkák megindításának előfeltétele a tanyavilágban a közrend biztosítása... haladéktalanul állítassák fel két tanyai alkapitányság egyik a tanyavilág keleti, másik a nyugati részén.” A bizottság véleménye szerint az alkapitányságoknak elsősorban rendőri feladatai lennének”... később azonban gondoskodni kellene a tanyavilágban élő kb. 30 000 ember részére alsóbb fokú közigazgatás ellátásáról is, és ez a két alkapitányság magva lehetne egy ilyen szervezet felépítésének.”8 A Nemzeti Bizottság nagyon korán — a fasiszták elleni harc még javában folyt az országhatárokon belül, az Ideiglenes Kormány még csak egy hónapja tevékenykedett — már felvetette az évtizedek óta megoldásra váró probléma alapkérdését. A felszabadulás, a földreform tulajdonképpen elindította a tanyavilág kedvező változásának folyamatát. A politikai pártok, az UFOSZ, DÉFOSZ megalakulása, a félfeudális megkötéseket tartalmazó bérleti és munkaszerződések megszüntetése, a tanyai népművelés fellendülése, a tanyavilág életében, a várossal való kapcsolatrendszerben újat jelentett. Ennek a változásnak jeleként tarthatjuk számon Buray Sándor 1946 március 2-i beadványát Debrecen városának Törvényhatósági Bizottságához, amelyben tanyai közigazgatási központok felállítását javasolta. Az önálló indítvány előterjesztője ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a kb. 30 000 fős tanyai lakosság ügyes-bajos dolgainak intézésére kénytelen 1—2 napot arra fordítani, hogy felkeresse a Debrecenben levő hivatalokat, Buray József indítványának megalapozására még azt is felhozta, hogy a tanyaközpontokban felállítandó közigazgatási kirendeltségek csökkenteni fogják a városi hivatalok túlzsúfoltságát. A törvényhatósági bizottság kimondta, hogy az indítványt „egyhangúlag elfogadja és megbízza a Városi Tanácsot, hogy a tanyasi közigazgatási központok létesítésére vonatkozóan érdemi javaslatát dolgozza ki és azt a szakbizottságokkal töténő előzetes letárgyalás után terjessze a legközelebbi rendes közgyűlés elé.”9 A Debreceni Nemzeti Bizottság 1947 márciusában a munkanélküliség megszüntetésének kérdésével foglalkozott. A vita során elhangzott, hogy az építőipari munkások számára tartós munkát, a határban sok munkáskezet foglalkoztató tanyai építkezések biztosíthatnának: „Debrecen a legnagyobb mezőgazdasági város. Kétezer új földhözjuttatott él benne, akiknek 2 000 tanya kell. Parkok helyett egyelőre tanyaházakat kell építeni. A tanyaházak felépítésével a közegészségügyön is sokat lendíthetnénk”.10 Tömeges, szervezett tanyaépítésre nem került ugyan sor, de napirenden maradt a külterületek gazdasági, közigazgatási problémáinak rendezése. 1947. április 18-án Kecskeméten országos jelentőségű tanácskozás kezdődött a tanyai közigazgatás kérdéseinek rendezése ügyében. A résztvevők egyetértettek a következő kérdésekben: rendezni kell a tanyai lakosság mostoha életkörülményeit, az „anyavárosoknak” konkrét intézkedéseket kell hozni az egészségügyi-szociális és közigazgatási kérdésekben. A résztvevők elutasították a külterületek elszakadási törekvéseit, az volt a véleményük, hogy az „anyavárostól” függő tanyai központokat kell létesíteni. Debrecen városának küldötte a polgármester8 HBmL. XVII. 2/1. Jkv. 1945. jan. 26. 9 HBmL. XXI. 505/g. 1946. márc. 2. 10 HBmL. XVII. 2/1. Jkv. 1947. febr. 11. A nemzeti bizottságnak ezen ülésén a Nemzeti Paraszt Párt képviselője arról beszélt, hogy 1946-ban debreceni ipari munkások résztvettek tanyaépítési akciókban. Sajnos erre vonatkozó utalást más forrásokból nem sikerült felderíteni 128
