A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Balogh István: Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században
Lombi települt, egykor a bihari vár birtoka, temploma Szentkereszt patroná- tussága alatt állott. A XIII. század végén kisnemesi birtokosa hét telekjét és templomának negyedét eladta ugyancsak kisnemesi, Macson lakó rokonainak.9 A falu határa a Tócótól nyugatra a mai debreceni-füzesabonyi úttól délre terült el. Délen és délnyugaton Boldogfalva, a szintén koraközépkori alapítású Szepes és Ebes határolta. Egy XV. században keletkezett per szerint az ott birtokos Szepesi család is érdekelve volt benne.10 11 Lombit később Szentkereszt néven nevezik, s tőle északra, ismét a Tócó vízfolyásáig a debreceni-füzesabonyi út két oldalán terült el Fegyvernek, amelynek határa mintegy 15 km hosszúságban kelet-nyugati irányban téglalap alakban nyúlott el a Mezőségen. Közepe táján, egy vízfolyás szélén (fegyverneki ér) állott a temploma. Első említését az I. Károly által 1311-ben kiadott és 1323- ban megújított oklevélben találjuk. E szerint az örökös nélkül királyra szállott birtokot Debreceni Dózsa kapta adományban a királytól. Az oklevél megengedi azt a feltételezést, hogy még ekkor nem volt néptelen.11 Az elmondottakból megállapítható, hogy a XIV. század elején Debrecen saját határa nem volt nagy terjedelmű, a közvetlen környékén kialakult kora- középkori települések közül Szalóksámson és Torna kétségtelenül, Lombi és Fegyvernek feltehetően lakottak. A négy hely közül csupán Fegyvernek volt a Debreceni család birtoka. A lakott — vagy elnéptelenedőben levő, — más földesurak birtokai által körülzárt határ mintegy 3000 kh, azaz 1710 ha lehetett, ami e korban a falvak átlagos területének felelt meg. A határterület lényeges bővülésére csak a Debreceni család kihalása után, a XV. század folyamán került sík. E folyamat révén a korábban uradalmi tartozékok közül számos birtok ment át a mezővárosi polgárok használatába. Az feltehető, hogy a mai Csapó, Vár és Vöröshadsereg utcák, valamint a Kálvin tér által határolt háromszögben állott földesúri kúria, a castellum tartozékaként a XIV. század folyamán a földesúr bizonyos részeket kiszakított magának. Erre utaló adatok a XVI. századból valók. A mezővárossá fejlődő falu határhasználatára utaló adatok a XIV. századból nincsenek. A XIV. század első felében Debrecen még csupán egy, — habár kiemelkedőben levő — hely a debreceni uradalom környékbeli falvai között. Itt állott már a földesúri kúria, a castellum, ez által Debrecen lett az uradalmi központ. A közvetlen környékén, tudatos birtokszerző tevékenységgel a földesurak a későbbi debreceni határba beolvadt lakatlan és lakott helyek közül a XIV. század folyamán megszerezték: Balmaz, Cuca, Elep, Fegyvernek, Haláp, Elegyes, Hosszúmacs, Máta, Sámson, Soma, Szata, Szentjános és Zám birtokokat. A Lázárevics István részére 1411-ben, Zsigmond által kiadott adománylevél jóval többet sorol fel az uradalom tartozékaként, de a többi birtok távolabb esett Debrecentől, részben a Debreceni család kihalta után ki is szakadt az uradalom kötelékéből. A felsoroltak azonban a XV. században ilyen vagy olyan módon a mezőváros lakói használatába kerültek, utóbb a város határának szerves alkotó részévé váltak.12 9 Wenczel, XII. 376. 1282. 10 HBmL. IV. A. 1021/a. Meo 22. 1435. (Dl. 119), Meo 25. 1436. 11 Zichy cs. okmt. I. 132—133, 1311, a lokalizáláshoz Vő. 27. jegyzetben idézett oklevelet. 12 Anjoukon okmt. (Szerk.: Nagy Imre) Bp. 1878. 1. 236, 1311/1323., Zichy cs. okmt — VI. 146—148. Az utolsó férfi családtagoktól származó három leányt illető leánynegyed fejében az említettek közül a debreceni kúria, Hegyes, Macs és Sámson Ónodi Czudar Benedek, Csaholyi János és Telegdi Frank kezére jutott. Zichy es. okmt. VI. 358. — A három leány leszármazottai még a XVI—XVII. században is birtokolták e helyeket. 10
