A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mikecz Ferenc: A földreform végrehajtásának sajátosságai Hajdú megyében
nagybirtok és paraszti birtok felső határának megkülönböztetése, országos viszonylatban ugyanis jobban megosztotta az FKP vezetését mint Debrecenben. Az FKP jobbszárnya — különösen annak debreceni vezetősége ebben a helyzetben széleskörű manőverbe kezdett. A „Debreczen” február 23-i és 24-i cikke, ultraradikális módon a kollektív gazdálkodást, az orosz „kolhoz” minta követését ajánlotta mint a földreform egyedül célravezető megoldását. Az FKP debreceni vezetői ezzel kettős célt akartak elérni. Elriasztani a 25 éves szovjetellenes propaganda hatása alól még fel nem szabadult parasztságot a földreformtól, s így csökkentve a pártra nehezedő tömegnyomást. Időt nyerni, — ha pedig a koalíció balszárnya magáévá teszi a javaslatot, — megkönnyíteni a földreform előtti birtokviszonyok későbbi visszaállítását. Az MKP és az NPP vezetői leleplezték ezt az ultraradikális kisgazda- párti manővert. Bár nem tagadták, hogy a jövő a szövetkezeti termelésé, de a széles nyilvánosság előtt hangsúlyozták, hogy sorrendben előbb a föld felosztása és egyéni tulajdonba juttatása következik, a „Debreczen” ultra-radikalizmusa csupán a földreform akadályozására szolgál. Az MKP, hogy gyorsítsa a földreform kérdésében a gyakorlati lépéseket, a „Néplap” útján arra ösztönözte a földre igényt tartókat, hogy hozzák létre a földigénylő bizottságokat, vegyék számba az igényeket és a felosztható földterületeket. Húzzák keresztül a horthysta kormánytisztviselők és a koalíció jobbszárnyának azt a számítását, hogy a földreform az ország feldúlt állapotában megoldhatatlan. Február végére az FKP országos vezetőségében lényegében lezárult a harc a földreform kérdésében. Tildy Zoltán, a párt elnöke nyilvánosan is kifejtette a pártvezetőség többségének álláspontját a földkérdésben, amely a „Néplap” február 28-i számában is megjelent. Az álláspont — amely néhány 500 kh-as mintabirtoktól eltekintve, lehetségesnek tartotta a 100—200 kh-as felső határt, sőt Budapest környékén felvetette az 50 holdas felső határ lehetőségét is, emellett megfelelőnek tartotta a földreform megvalósításának 1945. október 1-i határidejét — alkalmas volt a megegyezésre. Ezt Rákosi Mátyás az MKP 1945. február 25-i budapesti nagygyűlésén meg is erősítette.16 A Tildy Zoltán által kifejtett álláspont igen nehéz belső harcban született és nem találkozott a párt jelentős részének — különösen a debreceni vezetőknek — egyetértésével. Ezt egyértelműen bizonyította a „Debreczen” reagálása. Míg a „Néplap” azonnal közzé tette részletesen — főrészeket kiemelve — Tildy Zoltán nyilatkozatát, a „Debreczen” csak egy nappal később eldugva, kisbetűkkel és alig észrevehető címmel közölte azt. A földreform törvénybe foglalása azután már csak az SzDP magatartásán múlott. A párt debreceni vezetősége az NPP február 25-i debreceni nagygyűlése után reagált először konkrétan a földreformra a „Tiszántúli Népszavadban. Ez abban merült ki, hogy tagadta a földreform-tervezet újkeletűségét és a földreform eszméjét az SzDP privilégiumának nyilvánította, s hozzátette, hogy a párt 1930-as agrárprogramját — amely az 500 kh-as birtokmaximumon alapult és még akkor számba sem vehette a felszabadulás nyomán kialakult új helyzetet — változatlanul alkalmasnak tekinti arra, hogy alapját képezze egy radikális földosztásnak. Az SzDP debreceni vezetése tehát végül is kénytelen volt állástfoglalni nyilvánosan a földreform kérdésében. Ezt a lépést azonban mindenekelőtt a 16 Néplap, 1945. március 1. 8* 115
