A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Korszerű mezőgazdasági ismeretek oktatása a debreceni Tanítóképzőben a XIX. század második felében

ségét, azok gyógyításának módozatait. Foglalkoztak a vadalanyok ültetésével, s jártasságot szereztek a különféle oltási eljárásokban.

A gazdasági szakoktatás igazi megbecsülése 1877-ben következett be. Ekkor a tanítóképző igazgatósága határozatban szögezte le, hogy a gazdasági tantárgyakból nyert osztályzatok a főnévtárba bekerülnek s az eredményeket a tanulók végbizonyítványába is feljegyzik, mert „az ilynemű bizonyítvány rájok nézve előnyös is”, másrészt a tanulókat nagyobb szorgalomra ösztönzi.33

A gazdasági tanintézet a tanulók szorgalmát „igen szorgalmas”, „szorgalmas”, „nem elég szorgalmas”, hanyag” fokozatokkal, az előmenetelt „kitűnő”, „jeles”, „jó”, „kielégítő”, „nem elegendő” osztályzatokkal minősítette. „Nem kapott osztályzatot” bejegyzést alkalmaztak akkor, ha a hallgatók az előadásokat látogatták, de vizsgát nem tettek.34

Mindezekre az intézkedésekre azért is szükség volt, mert a növendékek az előadásokat nem kellő szorgalommal látogatták, sőt minden alkalmat megragadtak, hogy az előadásokról távol maradjanak. A fegyelem megszilárdítása érdekében a tanítóképző igazgatósága élt a büntetés lehetőségeivel is. Egyeseket a társintézeti jótéteménytől fosztottak meg, másokat az ingyenes konviktusról a pótdíjasok közé sorolták át, vagy dorgálásban részesítették. Akik a vizsga- követelményeknek nem feleltek meg, azokat pótvizsgára utasították. A taní- tóképezdei végbizonyítványt mindaddig nem kaphatták meg, amíg a gazdasági szaktárgyakból megfelelő eredményt nem mutattak fel. A jutalmazásról sem feledkeztek meg. A kertészetben kiemelkedő teljesítményt nyújtó növendékeknek a kertészetet tanító Lugosi József tanár „4 Ft-ot és egy igen finom oltófűrészt” ajándékozott az évzáró vizsgán.35

A jegyzetek és kézikönyvek elkészülte után a gazdasági tanintézet is magasabb mércét állított a növendékek elé. Hangsúlyozta, hogy a növénytermelés, kertészet, méhészet tárgyaiból „a vizsgát sokkal szigorúbban fogjuk ezután venni, mint eddig és a tanulóktól többet követelünk”.36 A vegytan tanulása — kézikönyvek hiányában — továbbra is nehézséget jelentett.

Az ország pénzügyi helyzetének romlásával 1886-ban — takarékossági szempontokra hivatkozással -— a minisztérium megvonta a gazdasági szaktanárok részére a korábban évi 1000 Ft összegben folyósított szolgáltatást, s a tanítóképzőben rendszeresített gazdasági szakoktatás beszüntetését rendelte el. A lelkes tanári kar ennek ellenére az 1886/87 tanévben díjazás nélkül folytatta az oktatást. A tanítóképző igazgatóságának és a gazdasági intézet tanárkarának javaslatára az igazgató felterjesztést intézett a minisztériumhoz. Ebben feltárta, hogy az országnak e vidékén, ahol a lakosság kizárólag mezőgazdasággal foglalkozik s tapasztalatok szerint a köznép a gazdálkodásnak alacsony színvonalán áll, a lelkészekre és tanítókra a mezőgazdasági ismeretek terjesztésében nagy feladatok várnak. Utalt arra, hogy a 17 év óta folyó gazdasági képzés máris érezteti hatását. Az intézetből évenként kikerülő és gazdasági ismeretekben jártas, mintegy 30—40 tanító munkálkodása újabb eredményeket hozhat.

33 HBmL. VIII. 2/b. 8. 151/1877 ikt. sz.

34 HBmL. VIII. 2/b. 8. 158/1878. A vizsgaeredmények megtalálhatók: TREL Tanítóképző iratai 1876—1878 és HBmL. VIII. 2/b. 6. 67/1870. Felterjesztés.

35 TREL Egyházker. jkv. II. a. 8. 1877: No 134, 1882: No 75, 1883: No 72 és HBmL VIII. 2/b. 9. 59/1880

36 TREL Egyházkerületi jkv. 1881 márc. 19. No. 114.

102