A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Vaskó László: A debreceni tankerület vándoriskoláinak történetéhez (1945-1948)
A DEBRECENI TANKERÜLET VÁNDORISKOLÁINAK TÖRTÉNETÉHEZ (1945-1948) Vaskó László Az 1868-as népoktatási törvény a 6-12 évesek számára tankötelezettséget írt elő, megvalósítását azonban számtalan tényező akadályozta. Ezek közül csupán a kiterjedt tanyai településekre utalunk, ahol gyermekek százai, ezrei maradtak analfabéták. Az okok többé-kevésbé ismertek. Különösen súlyossá vált a helyzet a XX. század első évtizedeiben. Miután a kormányzat gyökeres megoldásra képtelennek bizonyult, az iskoláztatási kötelezettség teljesítésének biztosításáról szóló 1921. XXX. tc-ben a vándortanítói intézményt vezette be és állandósította. E szerint, ha egy tanyai körzetben az érdekeltek az ottani tankötelesek oktatásának biztosítására vándortanító alkalmazását határozták el, akkor azokon a helyeken, ahol a tanítónak oktatnia kellett, megfelelő helyiségről és a tanítót egyik helyről a másikra szállító közlekedési eszközről (fuvarról) kellett gondoskodniuk. Ezek mellett biztosítani kellett számára a legalkalmasabb helyen lakást, a többi oktatóhelyen pedig egy-egy megszállásra alkalmas szobát. Az ezekkel járó költségek fedezéséhez az érdekeltek indokolt kérelmére, az állam is hozzájárult megfelelő segély kiutalásával. A vándortanító oktató-nevelő munkájára három tagból álló gondnokság (iskolaszék) ügyelt fel. Ennek tagjait azok a birtokosok választották, akik a tanyai tankötelesek oktatásával kapcsolatban felmerülő költségek egy részét viselték.1 Itt kell utalnunk az 1926. évi VII. tc-re, amely a kötelező népoktatás teljes végrehajtását kívánta biztosítani és egyebek között ún. érdekeltségi népiskolák felállításáról gondoskodott. Az idézett törvény 1. §-a alapján érdekeltségi népiskolát lehetett felállítani ott, ahol legalább másfél, de legfeljebb négy km sugarú területen egy vagy több jogi személynek a birtokán szétszórtan legalább 30 tanköteles lakott és a körzeten belül valamennyi tanköteles befogadására alkalmas más iskola nem volt. Az iskola fenntartói a megjelölt területen birtokosok voltak, így annak fenntartását, minden terhét az érdekeltség (birtokos) viselte. Ez a törvény — látszólag - végre komoly intézkedéssel fordult a nép felé, jelentékeny érdeklődést és határozott jószándékot tanúsítva. Mégis a törvényt, annak szellemét a gyakorlat zátonyra juttatta: nem hozta meg a remélt eredményt. Ennek okát részben abban látjuk, hogy 30 gyermek volt a legális kvóta. 29 tanuló sorsától a törvény eltekintett, holott magas számmal akadtak olyan tanyai szórványok, ahol nem volt együtt a megkívánt 30 gyermek. Ezen a vonalon tehát maradt minden a régiben. Másik súlyos hibája volt a törvénynek, hogy az iskolaállítást illetően fellebbezési jogot adott az érdekelt birtokosoknak. Pl. Szabolcs megyében 83 föld1 130.700/1922-VIII. a. sz. VKM rendelet 50. §-ának 1-2. pontja 81
