A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A debreceni leányiskolák történetének főbb kérdései a XIX. század második felében

rolja be, hogy kivált a nagyobb növendékeknek, kikre a tanórákon kívül eső időben méltán bíz házi foglalkozást a család, elegendő idejök maradjon fel oly teendők teljesítésére is; minőkre a növeldében nincsen alkalmuk, de egyszersmind más részről azért szükséges a tanultaknak otthon ismétlése s gyakorlása, hogy a szülék figyelemmel kísérhessék a növelde munkásságát, szellemét, irányát".

Az iskolai foglalkozások rendje :

„A tanórák délelőtt 9-12-ig, délután nyárban 3-5-ig, télben 2-4-ig tartanak. Minden tanóra közt 10 perc üdülésre, szórakozásra van felhagyva. Szerdán és Szombaton délután a növelde tágas kertjében a kertészetből gyakorlatilag nyernek oktatást a növendékek. Vasárnap tanítások nem tartanak. Két egymásután következő osztály ugyanazon egy teremben egy tanító által oktattatik, s míg az egyik osztály ismereteket sajátít el a tanítótól, addig a másik osztály a nyert ismereteket hallgatólagosan foglalkozva gyakorolja".

A debreceni ref. egyház nagy figyelemmel kísérte a leánynevelő intézetének sorsát. A „Nevelésügyi Bizottság" az iskolafelügyelet ellátása céljából 1875-ben létrehozta az igazgatótanácsot.

Az intézmény tanulmányi munkáját, az épület, bútorzat, valamint taneszközökkel való ellátottságát az 1878/79. évi tanfelügyelői jelentés kitűnőre minősítette.

Az 1883/84. évről szóló jelentés külön kiemeli, hogy „a ref. egyház leánynevelő intézetében a női kézimunka a didactica és methodica követelményeinek megfelelőleg taníttatik, — kezdve már az I. osztályban. - Ezen intézetben a női kézmunka nem annyira hasznossági szempontból, hanem inkább a munkálkodás és pedagógiai képző hatásáért taníttatván, a cél a nyolcz osztályon át inkább alaki, mint formai".

Az intézet kebelében 1882 szeptemberében „varró osztály" nyílt, ahol a női kézimunkát már hasznossági szempontból, a mindennapi élet szükségleteire tekintettel tanították.

A század utolsó évtizedében „a nők keresetképességének fokozása érdekében" a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter 59 258/1891. számú rendeletével női kereskedelmi szaktanfolyamok felállításáról intézkedett. A tanfelügyelő Debrecen város tanácsával és a ref. egyházzal egyetértőén úgy döntött, hogy „ilyen tanfolyam a ref. egyház által fenntartott felsőbb leányiskolák mellett volna megszervezendő".

A tanfolyam életrekelt. Első évfolyamára 62 nő jelentkezett, de csak 47 végezte el. A végzettek közül a pályaválasztás kapcsán üzleti alkalmazást óhajtott 16 fő 33%.

Pénzintézetnél, biztosító intézetnél, vagy gyári vállalatnál kíván alkalmazás 15 fő 31%.

Közkereseti intézetnél (vasúti-posta) kíván alkalmazást 4 fő 8%.

Elhelyezkedni nem kívánt 12 fő, a végzettek 25%-a.

Az intézmény életében az 1885-ös év újabb szervezeti változást hozott. A presbiteri közgyűlés határozata alapján „a boldog emlékezetű Valics Antalné Asbóth Eulalia nevéről nevezett kegyes alapítványra a leánynevelő intézet 4 alsó osztályát jelöli ki, s elrendeli, hogy ezen alsó 4 osztály a kegyes alapítványt tevő nevéről neveztessék el". Ettől kezdve az iskola neve.- A debreceni ev. ref. egyház Valics Antalné iskolával egyesített 8 osztályú leánynevelő intézet és az ezzel összekötött varró iskola. Az intézmény keretében működő varró osztály 10 éves működés után megszűnt, viszont a század utolsó évtizedé50