A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A debreceni leányiskolák történetének főbb kérdései a XIX. század második felében
ki, hogy a növendékektől szószerinti felmondás soha ne követeltessék, és elő- leges magyarázat s megértés nélkül semmi tárgy megtanulás végett fel ne adassák. Hogy a tanítás szemléltetőleg czélszerűen történhessék, szükséges taneszközök beszerzése”.49 1874 februárjában, amikor ismét felvetődött az igazgatói állás betöltésének ügye, az egyháztanács Dóczy Gedeonra, a miskolci leánynevelő intézet igen jóhírű igazgatójára gondol, aki 1859-től 13 éven keresztül vezette a Karacs Teréz által megnyitott intézetet, majd két évig a Sárospataki tanítóképző intézet igazgatójaként szerzett érdemeket.,,. . . Dóczy a felhívásra olyan feleletet ad, mely szakképzettségét, lelkesültségét és készségét mutatja. Személyesen is megjelenvén Debrecenben, fellépése, megnyerő modora és programjával teljes mértékben megnyeri a bizalmat s a debreceni egyház örömmel és egyhangúlag választja a leánynevelőintézet igazgatótanárává".50 Igazgatóságával az iskolának új időszaka kezdődött. Ekkor vált az iskola két tagozatos nyolcévfolyamú intézetté: egyrészt a négyosztályú elemi iskola és a magasabb műveltséget nyújtó négyosztályú felső leányiskola fejlődött ki. Hogy a ref. egyháztanács soha nem vette le napirendjéről a felsőbb leányiskola szervezésének gondolatát és átérezte a leányok felsőbb oktatásának szükségességét, azt azzal indokolhatjuk, hogy az 1868. évi népoktatási törvény értelmében keletkezett felső nép- és polgári leányiskolák a középosztályú családok leánygyermekei számára „kiknek vagyoni, társadalmi helyzetüknél fogva több és mélyebb képzettségre van szükségük, mint aminőt a népoktatási intézetekben nyerhetnek, anélkül, hogy valamely hivatal elfoglalásának, vagy kereseti pályára akarnának készülni". Ily magasabb nőiskolák hiányára első ízben 1873- ban Molnár Aladár államtitkár hívta fel az ország figyelmét: „ ... Én - mondotta - nem vagyok a nőemanczipatio híve azon értelemben, hogy a nőknek joguk legyen mindazon munkára, mindazon társadalmi állásra, melyet a férfiak elfoglalnak. De azt hiszem s merem állítani, hogy a nőnek épp úgy joga van neveltetését illetőleg az állam gondoskodását igénybe venni, mint a férfiaknak. Ha a férfiak nevelésére gondot, pénzt, munkát fordít az állam: épp oly joggal kívánhatják a nemzet női tagjai, hogy kiképeztetésükről gondoskodva legyen. Nem példátlan, nem új elvi dolog ez, mert hiszen a népoktatás körében fiúk és leányok számára egyaránt szolgálnak az iskolák. De a népiskola körén felül nincs számukra tanintézet. Nincs gondoskodva olyan leányok kiképzéséről, kiknek családja nem képes külön nevelőnőt tartani a háznál, de másfelől magasabb műveltségre van szükségük, mit a népiskolákban elsajátíthatnak”.51 Dóczy Gedeon székíoglalójában a nőnevelésről vallott nézeteit az alábbiak szerint fogalmazta meg :52 „A nőket úgy nevelni, hogy ők a társadalom különböző köreiben, de különösen a családban, mint a nő természetes munkaterén, nemük, rendeltetésük s hivatásuk szerint, sok oldalú kötelességeiknek megfelelni képesek legyenek, e kötelességek hű betöltése iránt erősödjék meg bennök a lankadatlan törekvés, oktatni aként, hogy nyerjenek szilárd alapot, melyre elméleti s gyakorlati ismereteiket az életben biztosan s folyvást építhessék. Így midőn öntudatosan mun49 Uo. 1873. nov. 12. 50 Koncz Aurélné: Dóczy Gedeon emlékezete. A debr. ref. leánygimnázium s a vele kapcsolatos internátus értesítője az 1932/33-iki iskolai évről. Debrecen, 1933. 5. old. 51 Szuppán Vilmos: A magyar felsőbb leányiskolák múltja és jelene. Bp. 1897. 6-7. old. 52 Dóczy Gedeon: Előleges értesítés. A debr. ref. felsőbb leányiskola tanulmányi értesítője 1873/74. Debrecen, 1874. 48
