A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Tanulmányok - Módy György: Újabb adat Báthory Gábor által megadományozott hajdúkról

boszlo, Fejértó, Etel, Macz, Mike, Pocsaj, Zenthdemeter, Chan, Téglás, Zopor, Perch, Keöteles, Bank et Peer vocatis in comitatibus Zathmar, Bihariensi, Szolnok mediocri et Szolnok exteriori ас Krazna existentes ..eladományozta Szé- nássy Mátyás, Médy István és más hajdúvitézeknek, „akiknek nevét most nem tudják”. Ezeket a tiltakozó birtokosnő fenti részbirtokaiba beiktatták és azok azt el is foglalták.®

Lássuk először a tiltakozásban szereplő helynevek lokalizációját. Ezt a kérdést annál inkább tisztázni kell, mert valószínűnek tartjuk, hogy már az eredeti szövegezésben hibás megye-megjelölések lehettek. Oklevelünk a debreceni városi levéltár volt titkos levéltári részének a káptalani-konventi másolatokat tartalmazó gyűjteményének egyik kötetében maradt ránk. így lehetséges, hogy a másolásnál is eshetett hiba. Monostorpályi, Hosszúpályi, Macs, Pocsaj, Köteles és Bánk a középkorban valóban Bihar megyéhez tartoztak. Bizonyosra vehetjük, hogy az oklevélben, legalább is az általunk ismert másolatban, külön írt Mike és Pércs összetartozik, így a szintén bihari Mikepércsről van szó. Meg kell jegyeznünk, hogy a XVII. század első éveiben, éppen a hajdúk letelepülése után, Vámospércset többször is Pércsnek említik, de Mikepércs viszont soha nem fordult elő pusztán Mike néven. Kétségtelen az is, hogy Etel, Csán, Szopor és Pér a XVI-XVII. század fordulóján Közép-Szolnok megyéhez tartozó falvak voltak.

Szoboszló és Téglás olvasata egyértelmű és vitathatatlan. A XVI. században az országban már nem volt másik Szoboszló nevű falu. A feltehetően a XIV-XV. századi keletkezésű és korán pusztásodott Szatmár megyei Téglás - Penészlek és Ömböly közelében keresendő - nem jöhet számításba, mivel ez mindig Károlyi birtok volt. így arra kell gondolnunk, hogy ez a két falu lett tévesen Szatmárban fekvőnek feltüntetve az oklevélben, a tényleges helyzetnek megfelelő Szabolcs megye helyett, pedig mind Szoboszló, mind Téglás a szabolcsi vár megyéjének kialakulásától kezdve ide tartoztak. Szoboszló valamikor a XI. század derekától feltehetően a tatárjárásig a kolozsi vár alá volt rendelve, de azután az egész középkoron át Szabolcshoz tartozott. Téglásról egy 1487. évi oklevélből tudjuk, hogy akkor vagy tévesen vagy csak átmenetileg Bihar megyéhez számították.6 7 De nem ismerünk egyetlen olyan adatot sem, mely egyiket is Szatmár megyében fekvőnek mondaná. A névsorunkból még Fejértó és Szentdemeter azonosítása maradt hátra. Birtoklástörténeti okok szólnak az ellen, hogy az egyikben a korabeli Szabolcs megyéhez tartozó Üjfehér- tót, a másikban pedig a szintén szabolcsi, de már a XV. század első éveiben pusztásodott Szentdemetert ismerjük fel. Üjfehértó ugyanis a XIV. századtól Báthory-birtok, Szentdemeter határa pedig már Zsigmond korában régen a debrecenieké volt. így Fejértó nem lehet más, mint a tizenötéves háború során sokat pusztult, de még 1604-ben néptartó bihari falu, mely Konyártól keletre keresendő. Szentdemeter szintén bihari falu volt, Berettyóújfalutól nyugatra, Andaháza és Szentkozma környékén állhatott. Már a XV. században puszta

6 HBtnL. IV. A. 1021/d. Kápt. 95/27.

7 Etel, Csán, Szopor és Pér falvakat Közép-Szolnok megyében lásd Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541-1711. Budapest, 1918. 349. old. é,s a 3. térképmellékletet. - A szatmármegyei Téglást lásd Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Budapest, 1940. 219. old. - A szabolcsmegyei Téglást Bihar megyéhez is számították lásd Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Budapest, 1890. 625. old.

19