A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Tanulmányok - Módy György: Újabb adat Báthory Gábor által megadományozott hajdúkról

háború katasztrofális pusztításai ellenére is mindegyik későbbi hajdúvárosban kisebb-nagyobb számú jobbágynépesség megérte a hajdúk letelepedését.1

A hajdúvárosok közül különösen érdekes kérdés vetődött fel Szoboszlón. A lovashajdúk ugyanis a kiváltságoló oklevél szerint Bocskaitól csak azokat a birtokrészeket kapták meg, amelyek korábban a fejedelem kezére került tokaji vár tartozékai voltak és még azt a feltehetően csak néhány jobb ágy telket, amelyeket Bocskai 1604 őszén szerzett meg. Zoltai Lajos kutatásaiból tudjuk, hogy a falunak a hajdúk részére el nem adományozott részéből 1606 után külön település alakult, a későbbi Kisszoboszló. Ezt a hajdúk ,Parasztfalu más néven Kisszoboszló'-nak is neveztek, de a török adóösszeírásokban továbbra is csak Szoboszlóként találkozunk vele. A XVI. századi egységes Szoboszló ezen földesúri hatalom alatt maradt részének az önálló élete majd csak az 1660. évi török hadjárat pusztítása nyomán szűnt meg. Ezután Kisszoboszló határát a hajdúk előbb zálogbirtokként, majd örökjogon megszerezték, de kisebb részeket egyideig Debrecen városa is zálogban tartott.3 4 Amikor a lovas hajdúkat a szoboszlói birtokrészekbe beiktatták, az introdukciónál nemcsak a falu továbbra is feudális függőségben maradt részeiről voltak jelen szoboszlói és kö- telesi jobbágyok illetve a két bíró, hanem a Bocskai által eladományozott szoboszlói birtokrészekre nézve ruszkai Dobó Ferenc és Kereki Literátus Péter nevében ellentmondást ielentettek be.5 Meg kell jegyeznünk azt, hogy Dobó II. Ferenc ekkor már nem élt.

Mindenesetre az bizonyos, hogy a Bocskaitól nyert birtokokat a hajdúk legkésőbb 1607 tavaszán elfoglalták. Amikor tehát a lovashajdúk már több mint egy éve megülték Szoboszlón nyert adománybirtokukat, egy újabb ellentmondással találkozunk hajdúk megadományozása tekintetében, éppen Szobosz- ra nézve is. A leleszi konvent 1608. június 11-én kelt bizonyságlevele szerint ugyanis Miskolczy János sárospataki nótárius személyesen jelent meg a kon- ventnél és úrnője serkei Lorántffy Mihályné Kamarás Borbála, néhai Zeleméri Kamarás Miklós lánya nevében - akinek apja néhai Zeleméri Kamarás János és ruszkai Dobó Anna fia volt - ünnepélyes tiltakozást és ellentmondást jelentett be, mivel „superioribus diebus”, tehát a tiltakozás előtt nem sokkal, Báthory Gábor erdélyi fejedelem Lorántffy Mihályné részbirtokait „bona et jura portionesque... in possessionibus ac praediis Monostoros Pali, Hozu Pali, Zo

3 Módy György: Polgár és Szentmargita 1484-1612. DMÉ. 1965. (Szerk.: Béres András). Debrecen, 1966. 131-146. old. - Dávid Zoltán: Hajdúdorog népesedéstörténete. In: HaJ- dúdorog története. (Szerk.: Komoróczy György). Debrecen, 1970. 43-52. old. Uő..- Haj- dúhadház népesedéstörténete. In: Hajdúhadház múltja és jelene. (Szerk.: Komoróczy György) Gyula, 1972. - Kováts Zoltán: A népesség. In: Hajdúnánás története. (Szerk.: Rácz István) Hajdúnánás, 1973. 32-38. old. - Szendrey István: A város népessége. In: Hajdúböszörmény története. (Szerk.: Szendrey István) Debrecen, 1973. 256-262. old. - Módy György: Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig. In: Polgár története. (Szerk.: Bencsik János) Polgár, 1974. 80-86. old. - Dávid Zoltán: Hajdúszoboszló népesedéstörténete. In: Hajdúszoboszló monográfiája. (Szerk.: Dankó Imre) Hajdúszoboszló, 1975. 187-254. old.

4 Zoltai Lajos: Ismeretien részletek Debrecen múltjából. II. rész. Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése. Debrecen, 1936. 127. old. - Szoboszló XVI. század végi birtokosaira lásd Mpdy György: Hajdúszoboszló és környéke a XI-XVI. században. In: Hajdúszoboszló monográfiája. (Szerk.: Dankó Imre) Hajdúszoboszló, 1975. - Kisszoboszló jobbágyságánák a hajdúváros népességébe való felszívódására lásd Dávid i. m. 1975.

5 HBmL. IV. A. 502/h. Fase, I. No. 7. és Fase. II. No. 1. Az adománylevél és a beiktatás 1606. október 3-án átírt oklevelét lásd HBmL. IV. A. 1021/a. Mohács utáni oklevelek. 234.

18