A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Levéltári fórum - Szűcs Ernő: Az üzemtörténetírás levéltári forrásai Hajdú-Bihar megyében

csupán protokolláris célra használják fel. Elfeledkeznek közben arról a - minden kiadóra vonatkozó — erkölcsi kötelességről, hogy kiadványukból a nem köteles könyvtár jellegű, de fontos kutató központokban (Megyei Levéltár, Déri Múzeum, MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának Archívuma, Megyei Könyvtár, Kollégiumi Nagykönyvtár, iskolák stb.) is elhelyezzenek legalább egy-egy példányt. Mivel ez nem történik meg, s ráadásul a „sutyiban" megjelentetett művekről recenzió sem jelenik meg a helyi sajtóban, napjaink történészei a kiadványokról hírt sem szereznek; ha pedig valamilyen kerülő úton értesülnek is róluk, a kutatóközpontokban nem tudnak hozzájuk jutni, így azok adatait nem értékesíthetik munkájuk során. Ha ez napjaink történész szakembereit is sújtja, előreláthatóan sokszorozva érezteti káros hatását a jövő évtizedek kutatóira.

Kérdésként vetődik fel, mi indította megyénk üzemeit az utóbbi néhány évben arra, hogy kiadassák történeteiket, s így - legalább is mennyiségileg — Hajdú-Bihar megye e téren jórészt felzárkózzon az országos átlaghoz. Úgy gondoljuk, naivság volna feltételezni, hogy ennek az a folyamat volt egyedüli eredője megyénkben (tanulmányok, cikkek, foglalkozások), amelyet különböző társadalmi szervek és szakmai körök a hatvanas évek vége felé elindítottak. Ha ennek ellenkezője lenne igaz, akkor az általunk az előzőekben tárgyalt hiányosságok száma kevesebb lenne. Inkább az országos „divat" Debrecenbe és megyénkbe érkezéséről van szó. Nevezetesen arról, hogy mivel hazánk más részeiben működő testvévállalatok is kiadatták történetüket, a mi vállalataink sem akartak tőlük lemaradni. Ráadásul elérkeztek az évfordulók is. A vállalatok alapításának, esetleg az államosításoknak 20-25 éves évfordulói együttesen adtak alapot az üzemek történetének megjelentetéséhez. Ez a többé-kevésbé helyesnek minősíthető szándék elsősorban mint mennyiségi tényező hatott. A továbiakban azonban az üzemek és a szakmai körök fokozottabb összefogására lesz szükség az üzemtörténetírás minőségi színvonalának érdekében. Szükség van annak kimondására is, hogy az üzemtörténetírás anyagi alapját természetesen az egyes vállalatok adják, ők a „mecénások". Az ő „megrendelésük”, hogy mit akarnak és kitől, mely szerzőtől kapni, alapvetően (de nem egyedülállóan!) meghatározza a kiadvány színvonalát. Ez a meghatározó szerepkör azonban felelősséggel is jár-, a megyénkben ezután megjelenő üzemtörténeti munkáknak a tudományosság kívánalmainak az eddigieknél jobban meg kell felelniük.

Amikor az előzőekben megyénk üzemtörténetírásának legpregnánsabb jelenségeit ismertettük, kétségtelenül a valóságos arányoktól eltérően többet beszéltünk a hiányosságokról és kevesebbet a pozitívumokról. Ennek magyarázata nem elfogultság, az elért eredmények negligálása, hanem a segítés szándéka.

Az üzemtörténetíráshoz szükséges kutatások levéltári forrásairól

Az üzemtörténet-íráshoz folytatandó levéltári kutatást alapvetően determinálja, hogy az üzem nemcsak termelési, hanem társadalmi organizmus is. Az üzemtörténetben egybe kell ötvöződnie a technika és gazdaságtörténetnek, a munkásmozgalomnak és a társadalom történeti elemzésnek. S mivel gazdasági, társadalmi kérdésekkel egyidejűleg számtalan szerv és szervezet foglalkozott, ez a kutató számára nélkülözhetetlenné teszi akár egyetlen részprobléma meg170