A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Levéltári fórum - Orosz István: A hajdúvárosok agrártörténetének levéltári forrásai a 18-19. században

ffy József királyi biztos 1829-ben az egész böszörményi gazdálkodási és határhasználati rendszer átalakítását szeretné elérni.39 Kállay Ferenc és Dettrich Miklós királyi biztosok az 1830-40-es években a tagosítás ügyének akarják megnyerni a kerület városait. Sokrétű forrásanyag keletkezett Kállay és Detrich tevékenysége időszakában a városok gazdálkodásának felülvizsgálata során, amelyben „botránkoztatást okozó vissza éléseket lehetett észre venni".40 Javítani igyekeztek a királyi biztosok a városok erdőgazdálkodásán, igyekeztek kiküszöbölni az adófelosztás visszásságait. A városok jelentéseiben igen sok olyan hivatkozás is található, amely választ ad az egyes városok mezőgazdasági termelésében mutatkozó különbségre. Amikor 1846-ban a királyi biztos az ugar földeket is meg akarja adóztatni, a hadháziak jelentésükben nemcsak arra hivatkoznak, hogy az ugar adómentességét 1802-ben és 1828-ban elvben is kimondották, de utaltak Böszörményre is, ahol a korábban ugarolt földet végleg legelőnek hagyták s így nem fizetnek utána adót, míg ők legeltetett ugarjaik után az új utasítás szerint fizetnének. „A testvér Böszörmény város lakosainak - írják - olly ugar földje, mellyet pihenés végett ugarnak bár mikor is el kellene hagyni, tellyességgel nincs, s ott úgy nevezett ugar földjét minden birtokos veteménnyel szabadon használja, melly körülmény a böszörményi és közönségünk érdekei irányában mindenkor kitűnő különbséget fog előtüntetni, any- nyival inkább, mivel Böszörmény város közönsége olly legelőt, miilyennek közönségünk ugar földeit felváltva minden évben kihagyni kéntelen, telek utáni földei közül eleve legelőnek egészen elhagyván, ugyanazon földek, ott jelenleg rovatozás alapjául össze nem íratnak, s jog és igazság szerint nem is írathatnak".41

A 19. század második felének földhasználatát legjobban a kataszteri felmérések során keletkezett határleírások tükrözik. Ezek minden hajdúvárosról ránkmaradtak a kiegészítő térképanyaggal együtt.42 A határleírások a dűlők rendjében haladnak s nemcsak a talaj minőségét, a művelési ágat, de a gyakorolni szokott földművelési rendszert is közlik a veteményekkel együtt. Hadház és Vámospércs kivételével ezek a leírások már a szabad gazdálkodás uralmát mutatják.

A földművelés és állattenyésztés alakulását, de általában az egész mező- gazdasági termelés fejlődését leginkább a kerületi adóösszeírások a dikajegy- zékek alapján mérhetjük le. A hajdú városok 1686 óta fizettek hadiadót, rendszeres dikajegyzékek azonban csak 1765-től állnak rendelkezésünkre, bár egykét töredékes adóösszeírás a 18. század első feléből is ránkmaradt. A dika, amely a háziadó és a hadiadó kivetésének egyaránt alapjául szolgál, itt is számítási egység s 1773 előtt marhaszám-nak nevezik. Egy marhaszámot alkotott 1758-ban: 2 ökör, 3 tehén, 3 ló, 3 negyedfű csikó, 4 harmadfű csikó, 6 tavalyi csikó, 40 juh, 20 sertés, 30 kas méh, 7 köböl búza vetés 9 köböl rozs vetés, 10 köböl árpa vetés, 10 köböl zab vetés, 8 véka köles vetés. Egy malom jövedelme 3 marhaszámot tett ki, a mesterségekből származó jövedelmet pedig fél marhaszámmal számították. A bérletbe adott földekért a bérlő és bérbeadó egyaránt feleannyit fizetett, mint a tulajdon földért.43 Néhány évtizeddel később a dika alapjába már a személyeket és egyéb jövedelmeket is beszámították. 1787-ben

39 Uo. V. A. 1/a. 1830. 225. old.

40 Uo. IV. A. 502/a. 1836. 82. old.

41 Uo. IV. A. 502/b. 1846. Fase. X. No. 28.

42 Uo. VI. 127/ee-ff-jj-gg, ag stb.

43 Uo. IV. A. 502/a. 1758. 32. old.

157