A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Orosz István: A hajdúvárosok agrártörténetének levéltári forrásai a 18-19. században
nére van bizonyos ellentmondás. Az 1702. évi összeírás készítői háromnyomásos rendszerről tudósítanak Nánásról és Böszörményről is, ugyanakkor amikor a későbbi összeírások a parlagolós gazdálkodás uralmát mutatják. Az ellentmondás azonban minden bizonnyal csak látszólagos. Az 1702- ben emlegetett három nyomás ugyanaz, mint az 1720. évi összeírásban szereplő három részre: szántóra, rétre és legelőre osztott határ, azaz nem három nyomásra osztott szántóföld. Egyéb rendelkezésünkre álló források alapján az 1715. évi összeírásnak kell hitelt adnunk, amely egyértelműen parlagoló rendszerként írja le Böszörmény, Nánás, Szoboszló és Dorog határhasználatát. Hadház és Vámospércs földművelési rendszere valószínűleg már ekkor eltért a többiektől. Hadházon ugyanis az egyik mezőt teljesen, a másikat csak részben művelik, mert inkább a prédiumokon szántanak. Vámospércsen a prédiumok szerepét az irtásföldek játszották. A négy város esetében feltételezhető szabályozott talajváltós gazdálkodás szabad foglalásos, majd újraosztásos földközösséggel kapcsolódott össze. A kommunitás rendelkezése alá tartozó (forgó vagy ugar) földekből Böszörményben még 1733-ban is szabadon lehetett foglalni, bár a tanácsi határozat a foglalásnak már korlátozott és némiképp rendezett formáját tükrözi. A felfogható föld nagyságát nem korlátozzák ugyan, de előírják, hogy mindenkinek a debreceni út mentében, azaz egy dűlőben „és egymás után renddel” kell foglalni, ha földet akar szerezni.30 Tanácsi határozatok más városokban is őrzik a szabad foglalás nyomait. A vámospércsi tanács 1701-ben megtiltotta, hogy „senki senki földétt meg ne száncsa, hanem a magáét barázdolja fel", azaz lehetetlenné akarta tenni a műveletlenül hagyott földek felfogását, mégis „látván az szegénységnek sok keáltását, hogy nem szánthat, ismét megszabadították, hogy a barázdolatlan földet száncsák”.31 A 18. század közepétől a szabad foglalást az újraosztás váltotta fel. A részesedés mértékét 1745 után a katonaállítás terheiben való részvétel, később pedig a „facultás", illetve a tisztség határozta meg. A különleges kultúrák művelésére (szőlő, kender, dinnye) osztott kisebb földekben a részesedés mértéke a fizetéstől függött, a tanács nyilasokra osztotta a beültetni óhajtott földet, meghatározta egy nyilas árát s kiki a lefizetett összegnek megfelelően részesedett. Szoboszlón 1726-ban, amikor az első szőlőskertet létesítették, „a régi Attyáinktul szokott és practizáltatott rend szerént Nyíllal osztottanak, kinek két nyilast, kinek edgyet, kinek felet és harmadrészt is, amennyit kívánt fizetés után .. ,".32 Az újraosztásos rendszer azonban ekkor sem terjedt ki a privilegiális földek egészére, az ún. szállásföldek nem estek a kommunitás diszpozíciója alá. Az 1779-84 közötti birtokrendezés során az osztott földeket is telek utánivá tették s ezzel az újraosztás rendszerét megszüntették. A szántóföldek végleges kiosztása után is megmaradt a kaszálók évenkénti osztása Böszörményben, Nánáson és Vámospércsen. Ezeket a két előbbi városban csak a 19. század 20-as éveiben kapcsolták állandó jelleggel a telekföldekhez.33 A tanácsok szerepe mind a szántóföldek és rétek osztásában, mind a for30 Uo. V. A. 1/a. 1733. 106. old. 31 Uo. V. A. 501/a. 1701. 311. old. 32 Uo. V. A. 402/a. 1726. 216. old. Tengeri és dinnye földek osztására: HBmL V. A. 101/a. 1794. 197. old. 33 Uo. IV. A. 502/a. 1798. 26. old. V. A. 1/a. 1753. 244. old. Vö.: Orosz 1.: Hajdú városok ... i. m. 30. old. 155
