A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Levéltári fórum - Béres András: A Hortobágy fejlődéstörténetének vázlata és levéltári forrásai

ökör, összesen 21 gulya, 1 városi, 4 cifra, 5 renyhe, 1 csődör, 1 szűz, összesen 12 ménes, 5 tenyész, 1 kan, 5 kupec, sertésnyáj, összesen 11 sertésnyáj, ezen kívül 2 kos és 29 juh- és birkanyáj kapott helyet/'6 Az évek során a gazdasági helyzet alakulása szerint a jószágállomány száma csökkent vagy emelkedett. A gulyák száma 800-1900 darab, amelyeket öt-hét ember őrzött.

A hortobágyi puszta egyik különlegessége volt, hogy alig pár száz ember élt itt, mégis 1892-ben hivatalosan engedélyt kapott a város a Hortobágynál állat- és kirakodóvásár, az ún. hídivásár megtartására. Majd néhány évvel később évenként két vásárt tartottak. A hídivásár néven ismertté vált és keresett árukicserélő hely lett, amelyet messze földről felkresetek, s egészen a felszabadulásig nagy eseményszámba ment. Az utóbbi években felújított folkloriszti- kus jellegű formájával évenként találkozunk/7

Hortobágy egyre terjeszkedő mezőgazdasági kultúrájának sokakat bámulatba ejtő és fejlődő alkotása a halastó gazdaság.46 47 48 A pusztának csaknem semmire sem használható vakszíkes, mocsaras, „Csúnyafőd"-nek nevezett részén létesítették. Terve még az első világháború előtt felmerült s alatt kezdett megvalósulni fogságba esett orosz katonák közreműködésével. A haltenyésztés 1916-ban kezdődött meg, 1920-ban bővült a halastórendszer, amelynek összes költsége mintegy tízmillió koronát emésztett fel. Területe akkor 2994 kh, s a Tisza vize táplálja csatornákon át. A tógazdaság leginkább pontyot, süllőt tenyészt, harcsát, csukát lényegesen kevesebbet. A hal élő állapotban vasúti hűtőkocsikban kerül a hazai és külföldi piacokra. A telep rendszeresen 200- 300-500 ember munkáját biztosítja. Összefoglaló történetének feldolgozása a jövő feladata.49

Egy újabb műszaki alkotás a csárdától délre mintegy 1,5 km távolságra létesült. A hortobágyi víztároló szerepe az, hogy felfogja, tárolja a folyó téli csapadék vizét, s nyáron, amikor arra szükség van, a kijelölt legelőt, vagy egyéb területet innen öntözzék. A tároló a hortobágyi út mentén Debrecen felől balra terül el, mintegy 309 kh területen.50 1936-ban a mátai major mellett közel 1000 kh területen kisebb öntözőtelepet létesítettek. Ma a Hortobágynak minden művelhető területe öntözött, de nem ritka az árasztásos legelő, vagy kaszáló terület sem.51

Ha a Hortobágy létesítményeinek időrendjét követjük, a csárda, a posta és a hidak után az egykori vízimalmot kellett volna melítenem. A malom helyét a csárdától délre 3,5 km távolságra szemelték ki, s építése Domokos Márton debreceni főbírósága idején 1739-ben megkezdődött. 1743-ban egy, 1777-ben három kőre járt, s nagyiványi, kösélyszegi, elepi emberek itt őrölték terményei46 Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. század elején. A HBm. Levéltári Évkönyve I. Szerk.: Gazdag I. Debrecen, 1974. 159-190. old.

47 Béres András: A hortobágyi hídivásár néprajza. Kézirat.

48 Zoltai L.: A Hortobágy története, i. m. 90-91. old. Ujlaky Zoltán: A Hortobágy hasznosításának problémái a XIX. század végén és a XX. század első felében. In: Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. Műveltség és Hagyomány XV-XVI. Debrecen, 1972-1974. 342. old.

49 HBmL. XXI. 505/a. Hortobágyi iratok. Kcs. Papp József: Halászati jog a Hortobágy vizein. In: Tanulmányok és Hortobágy néprajzához. Műveltség és Hagyomány XV-XVI. Debrecen, 1972-1974. 189-206. old.

50 Pállás Imre: Húszesztendős aHortobágyi Állami Gazdaság. Debrecen, 1969. 9. old.

51 Hortobágy hidrológiai szaktanács OVH. Központi Vízgazd. felügy. In: Hortobágy településfejlesztési terve. Vizsgálatok 4. lap.

340