A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Levéltári fórum - Béres András: A Hortobágy fejlődéstörténetének vázlata és levéltári forrásai

és pálinka iccéjétől kettő dénárt kapott, veszteségre minden cseber után egy meszelyt írhatott be a pénztári naplójába.12 A tanácsi jegyzőkönyv tanúsága szerint 1699. július 12-én, csaknem másfél hónappal az ideiglenes csárda megnyitása után, a Tanács elrendeli a hortobágyi postamester megbüntetését, szeszes ital jogtalan árulása miatt:13 „Olyan panasz érkezett, hogy a hortobágyi Posta-Mester szabadságunk sérelmére bort s-égett bort áruitat, végeztetik azért, hogy mivel az inhibitio ellen cselekedett, vágassék ki az hordája feneke”. A határozatot, amelyet bizonyára az első csárdabérlő bejelentésére a korábbi joggyakorlat alapján szeszes italt árusító postamester ellen hozott a Tanács, végrehajtották. Borát kifolyatták nem kis kárára. (De arról nem szól a hiteles krónika, hogy mibe folyt az értékes bor, s mennyit menthettek meg belőle.)

Az 1699-ben épített fogadó, azaz csárda egy emberöltő után szűknek bizonyult, erősen megkopott. Nem sokkal lehetett különb a bővítés utáni náddal fedett tégla épület sem 1737-ben, hiszen kész kiadásban jelentkező összes költsége kitelt 763 magyar forintból. Hivatalos jelentés szerint öt megvasalt ablaka, három ajtaja volt, padlása gyalult deszka. Folytathatnám részleteiben egyebekkel együtt a csárda és más a puszta kultúrájához tartozó első létesítmények létrejöttéről szóló kutatásaim eredményeit, de ez kissé messzebb vinne, ez alkalommal a téma lényegétől.14

A hortobágyi csárdához ma annyira hozzátartozik a folyót átívelő kilenc- lyukú kőhíd, hogy egymás nélkül szinte el sem tudjuk képzelni. A pásztomóta is kilenclyukúnak nevezi.15 Ma is hazánk legnagyobb közúti kőhídja, amelynek tégláit helyben égették, s a monda szerint azért olyan tartós, mert a tégla közé kevert meszet tejjel oltották.16 Az első híd, mint még néhány későbbi változat a XV-XVI. században fából készült. 1462-ben Budán kelt okiratában már utasítja Erzsébet királyanya a debreceni vámosokat, hogy Bártfa polgáraitól vámot ne szedjenek.17 A kőhíd pedig Tokajból szállított terméskő felhasználásával 1833-ban készült el.18

A hortobágyi puszta mezőgazdasági művelése a XVII. század végén kezdődött ismét.19 Ekkor még a 10 000 holdas nagyságú ohati pusztán csupán egyetlenegy fennálló épület volt. Legnagyobb része kaszáló és rét, csupán az egye- kiek törnek fel időnként egyes dűlőket és szemesterményt vetnek. Az Egri Káptalan katolikusokat telepít Egyekre, Tiszacsegére, de nagyon sok család ideiglenes földkunyhókban nyomorgott.20

A múlt század elején, 1832 körül iványiak kaptak szántóföldet és kaszálót Ohaton. A város, ohati pusztáján nagyobb építkezést, amint azt egykorú vázrajz is tanúsítja,21 csupán 1744-től kezdeményezett, amikor ott ménest telepített. A felügyelőknek, pásztoroknak lakóházakat, a lovaknak istállót, aklot építtetett. így keletkezett majorság az elpusztult falu egykori helyén, amely ma is a telekházi major nevet viseli. 1842-ben tovább építették, bővítették. 185012 HBmL. IV. A. 1011/m. 203/1777.

13 Sápi Lajos: Hortobágy műemlékei. In: DMÉ 1969-70. Debrecen, 1971. 505-524. old.

14 Zoltai Lajos: Petőfi írt-e verset a Kadarcsi csárdában? Debrecen, 1937. szept. 26. és Uő.: A Hortobágy története. Kézirat. DMA TGY. 187. sz. Debrecen, 1937.

15 Ecsedi István: Hortobágyi életképek. Debrecen, 1927.

16 Sápi L.: i. m. Hortobágy idegenforgalmának vizsgálata, Debrecen, 1967.

17 HBmL. IV. A. 1911/a. 1704/7. 6 рад. IV. A. 1011/a. 1. Szepesi Kamara 1735. ápr. 1.

18 Lósy-Schmidt E.: i. m. HBmL. IV. A. 1011/k. 275/1827., 435/1829.

19 Ecsedi I.: im. 1914.

20 Zoltai L.: A Hortobágy története, i. m. Uö.: Ismeretlen részletek i. m.

21 Hajdú-bihari kéziratos térképek. (Szerk.:Komoróczy György.) Debrecen, 1972.

133