A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Vörös Károly: Hajdú-Bihar megye újabb helytörténetírása (Tapasztalatok és problémák)
anyag valóban rendszeres felhasználását, másrészt megkönnyítik azt is, hogy az egyes helység vagy tájegység múltját, e múlt egyes elemeit, jelenségeit egy nagyobb, legalább az egész megyére kiterjedő összehasonlításba is be lehessen illeszteni, ennek mércéjével lehessen mérni. IV. Széles körű és áldozni is kész társadalmi igény; színvonalas szerzői gárda a színvonal további emelkedését biztosítani is képes aktív maggal; a megjelent munkákat illetőleg tematikai, műfaji és módszerbeli sokoldalúság; és a valóban rendszeres munkát jól megalapozó bibliográfiai, levéltári és múzeumi segédletek: a szemlének az öt tapasztalat mellett azonban fel kell hívnia a figyelmet a megyei helytörténetírás néhány még teljesen meg nem oldott problémájára is, - annál is inkább, mivel az előzőkben bemutatott tapasztalok alapián nyilvánvaló, hogy korántsem megoldhatatlan problémákról van szó s a figyelem felhívása segítséget is adhat a hiányosságok kiküszöböléséhez. Első problémának a szemle - elsősorban a több korszakot átfogó munkáknál, főleg a teljesség igényével készült helységtörténeteknél - a tárgyalás bizonyos belső aránytalanságát észleli. Bizonyos történeti korszakok (elsősorban - mint arra még részletesebben kitérünk - a dualizmus kora), vagy éppenséggel bizonyos problémakörök jelentőségükhöz, vagy a felhasználható forrásanyaghoz képest aránytalanul szűkszavú kezelését, vagy - ami jóval ritkább - a kelleténél részletezőbb tárgyalását jelenti ez: végső hatásában annak veszélyét, hogy az így nyert kép arányai eltorzulnak, egyensúlya megbillen és a történeti folyamat rekonstrukciója bizonyos elemeiben motiválatlanná, így következményeiben nem teljesen érthetővé válik. Ez a probléma bizonyos fokig egybeesik a másodikkal: nem mindenhol találkozunk ugyanis még a legfundamentálisabb, akárcsak kiadott forrásanyagoknak is olyan alapos értékelésével, mint amilyenre pedig azok lehetőséget nyújtanának. Gondolunk itt elsősorban a nyomtatásban kiadott és így nem nagy fáradtsággal hozzáférhető statisztikai anyagra, a segítségével előállítható hosszabb adatsorokra, ezek elemzésére; de nem egy helyütt ugyanígy hiányolható a levéltári anyag említett segédletei által feltárt levéltári forrásanyag lehetséges mélységű kiaknázása is. Azon túl, azonban, hogy e hiányosságok a kialakuló kép aránytalanságához, súlypontjainak elcsúszásához vezethetnek, az ilyen jellegű önkorlátozás azt is mutatja, hogy a helytörténész lemondott még a megyei (ám a statisztikai kiadványok esetén országos) szintű adatszerű összehasonlítás igényéről is. A harmadik probléma összetett és több síkon jelentkezik, ugyancsak nem elválaszthatóan sem az elsőtől, sem a másodiktól: lévén részint oka, részint okozata az e hibákat előidéző történészi megközelítésnek. E harmadik probléma sem helyi sajátosság.- országosan is megfigyelhető. Arról van szó, hogy egyes helytörténeti munkákban a történeti fejlődés egyes elemei, mozzanatai kiesni látszanak a kutatás érdeklődési köréből, ill. legalábbis nem kapják meg azt a helyet és súlyt, amit pedig objektív jelentőségük folytán feltétlenül megérdemelnének. Ilyen elhanyagolt témakör mindenekelőtt általában a dualizmus kora. Sajátos jelenség ez, hiszen végeredményben a magyar történelemnek egy számtalan elemével még a máig felnyúló, sőt azt még ma is nem egy ponton - bár 123
