A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Gazdag István: A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének áttekintése Hajdú-Bihar megyében 1949-1956 között
A termelőszövetkezeti tagok jövedelmének alakulását a közös vagyont is érintő tényezők mellett kedvezőtlenül befolyásolta az ún. maradványrendszerű fogyasztási alap létezése. Ez azt jelentette, hogy a szövetkezeteknél mindenféle kötelezettség teljesítése megelőzte a tagok jövedelmét, illetve munkadíját. A szövetkezetek csak azt osztották fel a végzett munka arányában a dolgozók között, ami az adó, a beszolgáltatás teljesítése, a különböző alapok létesítése után fennmaradt. Előfordult ugyan olyan eset is, hogy az elnök tartalék alap létesítésére tett indítványt, az Intéző Bizottság tagjai elutasították és minden termék szétosztását javasolták.71 Az első év végén 1949-ben készített zárszámadási eredményeket a csoportok egy része elégedetlenül fogadta, mivel a tavasszal kiadott előleg rontotta a mostani részesedést .. egyes helyeken csaknem kimerítették, sőt a nyár folyamán felvett előlegekkel együtt még túl is lépték".72 1950 végén a polgári járás szövetkezeteiben volt nagy az elégedetlenség, mivel a termés rendkívül gyengére sikerült „így nincs mit osztani a tagságnak". A szövetkezetek tagjai, hogy élelmüket megkeressék, gyárakban, vagy más helyeken kerestek munkát.73 Nem okozott kevesebb gondot a következő év zárszámadása sem. Több termelőszövetkezet elnöke elzárkózott a zárszámadó közgyűlés megtartásától, mivel nem tudott pénzt biztosítani a megszerzett munkaegységekre.74 A berettyószentmártoni Győzelem tszcs 1952. december 3-án megtartott zárszámadó közgyűlésen elhangzott a következő kérés: „Kéri a csoport tagsága az illetékes hatóságokat, hogy vegyék figyelembe, már 2 évre pénzt nem kapott és az egy tagra eső átlag 350 forintból és 4 q búzából valamint 2 q árpából megélni és családját eltartani nem lehetséges".75 Akadt olyan tanács vb., amely a nagyon nehéz 1952-es esztendőben a termelőszövetkezeti parasztság ellátási panaszára a következő módon válaszolt: „ a termelőszövetkezeti csoportok tagjainak már nem zsírt kellene adni, hanem oda hatni, hogy a csoportok inkább sertést szállítsanak be".76 A még mindig súlyos problémák, ellentmondások ellenére 1955-ben már a megszilárdulás jeleivel is lehetett találkozni. A KSH a szövetkezetek 1955. évi munkáját a következőképpen értékelte: „A fontosabb növényekből 1955-ben a termelőszövetkezetek többsége az egyéni gazdaságokénál nagyobb termésátlagot ért el, emellett a szövetkezetek terméseredményei általában meghaladták a felszabadulás előtti 100-1000 holdas birtokok 1938. évi termésátlagát is".77 Az eredmények a tagság jövedelemrészesedésében is éreztették hatásukat. 71 HBmL. XXIX. 625/a. 1952. aug. 7. 72 HBmL. XXIV. 219. 1949. dec. 24. 73 Az egyeki Táncsics Tsz zárszámadó közgyűlésén „Sz. G-né csoporttag kétségbe vonja, hogy 6 tagú családjának a csoport kebelén belül a megélhetést 2 munkaerővel biztosítani tudja". Kéri, hogy nagyobbik lánya a csoportból kiléphessen, és máshova menjen dolgozni. HBmL. XXIX. 625/a. 1952. jún. 21. 74 HBmL. XXIII. 9. FM. 816-514 (9-15) 1951. A komádi Kossuth Tszcs elnöke 1951. dec. 17-én előadja, hogy „... a tsz taggyűlését nem tartottuk meg, azért, mert a zárszámadás szerint a tagságnak egy fillért sem tudnának most kifizetni.". A berekböszörményi Petőfi Tszcs nem fogadta el a zárszámadást, hasonló módon járt el a körösszegapáti „Megvédjük a békét" Tszcs is. 75 HBmL. XXIX. 627/a. 1952. dec. 3. 76 HBmL. XXIII. 502. 77 Adatok és adalékok a népgazdaság fejlődésének tanulmányozásához. Bp. 1951. 114
