A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Gazdag István: A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének áttekintése Hajdú-Bihar megyében 1949-1956 között
számolni a régi megszokott termelési módot, szemléletet. Ki kellett mozdulni „az apám, a nagyapám is így csinálta" kényelmes és mégis szinte embertelenül magányos paraszti életből és meg kellett találni az új formákat, amelyek lehetőséget kínáltak a közös munkához, a gépekhez, a nagy táblákhoz. Üj, az előzőektől lényegesen eltérő üzemi szervezetet kellett kialakítani. Stenczinger László helyesen mutat rá, hogy „ .. . a termelőszövetkezetek közös nagyüzeme nem egyszerű összesítése a benne tömörült egyéni parasztgazdaságoknak".49 50 A termelőszövetkezet megalakításától a nagyüzemmé válásig hosszú és céltudatos szervező munkára van szükség. Hajdú és Bihar megyében 1949 kora tavaszán kezdődött meg a termelőszövetkezeti csoportok szervezése. Az első évben ezek a gazdaságok legjobb esetben egy - egy középparaszti gazdaság színvonalát ha elérték. A nagyüzemi szervezet kialakítását különböző adottságok határozták meg: a tagok száma, szociális összetétele, a földterület mérete-minősége, elhelyezkedése — művelési ágainak megoszlása, valamint a rendelkezésre álló épületek, gépek, eszközök mennyisége, az állatállomány és a közös gazdálkodáshoz szükséges egyéb feltételek. Hajdú-Bihar megye termelőszövetkezeteinek egyrésze a mostoha természeti viszonyok miatt a Berettyó és a Körösök vidékén, a Nyírségben és a Hortobágyon gyenge gazdálkodási eredményt tudtak felmutatni, aminek következtében a termelőszövetkezeti tagság élet- és munkakörülménye, jövedelme kedvezőtlenebb volt, mint a megye más részein élő és dolgozó termelőszövetkezeti parasztságé. Az 1949- és 1950-ben létrehozott csoportok többsége nem alakított ki differenciált üzemi szevezetet, a tagokat a növénytermesztési munkára munkacsoportokba szervezték. 1951-től a terület és a létszám növekedése következtében a munkacsoportokat brigádokba tömörítették. Az állattenyésztők, az építők és a műhely dolgozói külön egységekben dolgoztak.51 A szakirodalom egybehangzó véleménye szerint az eredményes gazdálkodás egyik legfontosabb tényezője a vezetés. A megye termelőszövetkezeteiben - néhány kivételtől eltekintve - az ötvenes évek közepéig rendkívül nagy volt az elnökök, a vezetőségek fluktuációja. Az általános tapasztalat az, hogy a vezetés állandósága kedvező hatást gyakorol a gazdálkodásra. Száz termelőszövetkezetre kiterjedő részletes elemzés bebizonyította, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek az elmúlt két évben elnököt változtattak, a két év átlagában 9-16%-kal rosszabb gazdasági eredményeket értek el. Ahol nem változott az elnök személye, ott az egy kh mezőgazdasági területre jutó termelés 11 Vokal, az egy tagra jutó termelés 9%'kal és az 1000 Ft ráfordításra jutó termékek értéke 16%-kal volt több.52 A megyei szervek törekedtek a szövetkezeti vezetés színvonalának erősítésére a különböző tanfolyamokra, iskolákra való beiskolázással, a vezetőkádereknek a mezőgazdaság területére való átcsoportosításával. Mindezek eredményeként 1955 végére a termelőszövetkezeti vezetők szakképzettségének színvonala a következő módon alakult: 49 Szabad Nép 1955. márc. 9. 50 Stenczinger László: Az Úttörő Termelőszövetkezet és a közös gazdálkodás szervezése. Bp. 1959. 51 HBmL. XXIV. 219. 1949. dec. 24., XXIV. 220. 1. 1949. jan. 31., aug. 5. Székelyhídi Á.- Lázár l.: i. m.. Gazdag István: A hajdúböszörményi Vöröscsillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 25 éve. Hajdúböszörmény, 1974. 107
