A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Tanulmányok - Gazdag István: A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének áttekintése Hajdú-Bihar megyében 1949-1956 között

Hasonló példákkal bizonyítható, hogy az egyes növények erőltetett termesztéséhez sem az objektív, sem a szubjektív feltételek nem voltak meg. Az ilyen jellegű irányítás csak károkat okozott a csoportoknak. A megyei tanács végrehajtóbizottsága 1951 telén intézkedéseket tett a termelőszövetkezetek védelmére „A VB felhívja a Mezőgazdasági Osztály vezetőjét, gondoskodjék arról, hogy a termelőszövetkezeti csoportok az ipari növényekre szerződést csak olyan méretekben kössenek, amilyen mértékben annak előfeltételei biztosítva vannak".41 A fenti lépés ellenére 1953-ig a különböző termeltető vállalatok nagyon sok esetben népgazdasági igényeket hangoztatva diktáltak a termelőszövetkezeteknek. Az egyeztetett irányításról ezekben az években egyáltalán nem beszélhetünk. Az FMSZ-ek is különböző módon alakították ki kapcsolataikat a csoportokkal. A hosszúpályi FMSZ 50 000,—Ft előleget adott a szövetkezetnek, hasonló módon előleggel segítette a közös gazdaság munkáját a berekböszörményi FMSZ is. Ugyanakkor a megye többi Földművesszövetkezete még a tsz-tagok munkára alkalmazásától is elzárkózott.42 A szövetkezetek életében előforduló hibák kiküszöbölésének legáltalánosabban elfogadott megoldása: a szövetkezetek elnökeinek, vezetőségének leváltása volt.43 Az irányító szervek, elsősorban a tanácsok - a sokszor nagyon jogos leváltások mellett - nem ismerték, vagy nem ismerhették fel, hogy az alapvető ellentmondások a szükséges gazdálkodási feltételek hiányából erednek.

Az 1953. évi júniusi határozatot követő bizonytalanság tovább nehezítette az irányítást „Nagy Imre beszéde után még egyes funkcionáriusaink is tanácstalanok voltak a falusi osztályharc további feladataival".44

A határozat szellemében azonban pontosan a párt és a tanácsok vezetői fogalmazták meg legvilágosabban a közös gazdaságok sérelmeit, jogos igényeit, amelyek orvoslása, teljesítése elősegítette a szövetkezetek kedvezőbb fejlődését : a megye termelőszövetkezetei súlyos munkaerőhiánnyal küzdöttek megalakulásuktól kezdve. Számtalan esetben társadalmi munkára szervezett rohambrigádokkal sikerült a terményeket betakarítani. A születő üzemek, gyárak munkaerőszükségletét ennek ellenére faluról kellett biztosítani. Hajdú-Bihar megye rendszeresen megkapta a toborzandó munkáslétszámot és azt igyekezett is biztosítani. 1953 júliusában a megye mezőgazdasági munkáinak elvégzésében 600 honvéd vett részt, ilyen körülmények között kellett volna Borsod megye részére 1200 munkást toborozni. A megyei tanács a megyében is gondot okozó munkaerőhiány miatt a toborzást nem tartotta teljesíthetőnek.45 A termelőszövetkezetek önállóságának növelése érdekében a megyei tanács lépéseket kívánt tenni a szakminisztériumnál, hogy a tsz-ek „ .. . szükségletüknek megfelelően

41 A megyei pártbizottság első titkára állapította meg: „... egyes szakemberek a termelőszövetkezeti csoportokat - az elnökök tiltakozása ellenére - olyan mennyiségű ipari növény, pl. gyapot termelésével terhelik meg, amelynek megművelésére nem képesek". HBmL. XXIII. 1/a. 1951. nov. 20.

42 HBmL. XXIV. 219. 1949. dec. 24.

43 1949-1950-ben a megye több termelőszövetkezetében elnök cserére került sor és a vezetőség több tagját is le kellett cserélni. Például hajdúböszörményi Vöröscsillag, zsákai Győzelem, berettyószentmártoni Győzelem, csökmői Kossuth, több debreceni szövetkezetnél. 1950 decemberében a megyei tanács elnöke a tszcs-vezetők újjáválasztását jelölte ki célul. HBmL. XXIII. 1/a. 1950. dec. 27., 1950. júl. 24., XXIX. 627/a. 1950. júl. 15.

44 „Nagy Imre és Rákosi beszéde nyomán Tiszacsege községben is voltak a termelőcsoportok vonalán félreértések. A megyei tanács segítségét kéri az ellenséges hangok visszaverésére" HBmL. XXIII. 1/a. 1953. júl. 14., júl. 30.

45 HBmL. XXIII. 1/a. 1953. júl. 7.

105