A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX. sz. fordulóján

viaszt, babot a gömöriek (rimaszombatiak, rozsnyóiak, pelsőciek) vásároltak leginkább. Sajtot, lencsét, zsírt, kölest a délnyírségi, nyugatszatmári falvak vásárlátogató népe. Bort a polgári, füredi, karcagi, kisújszállási, kunhegyesi és madarasi korcsmárosok. Gyapjút a pesti és temesvári kereskedők. A termel- vények között különleges hely illette meg a fát, a faanyagot. Legtöbbje, óriási mennyiségben Máramaros megyéből származott. Kisebb részben tengelyen érkezett, jobbára a Tiszán Tokajig, Füredig, Polgárig úsztatva. A máramarosi favásározás különben szervesen beletartozott a Máramarosból kiinduló, az Alföld felé irányuló juh-, marha-, lókereskedésbe, gyapjúárusításba.58 A tutajokon állatokat is, de főleg gyapjút hoztak. Általános volt, hogy a tutajokkal párhuzamosan állatokat hajtottak a parton. Juhokat a hevesi községekből jövők, lovakat a nagykunságiak, különösen a túrkeveiek adtak-vettek. Szarvas- marhákat a környékbeli városokból jövők (Böszörmény, Hadház, Téglás, Mike- pércs, Sáránd, Bagos, Pályi, Kaba, Szovát, Tetétlen, Földes, Sáp), sertéseket ugyancsak, de némi módosítással, mert sokat vásároltak itt a törökszentmikló- siak, szolnokiak, abonyiak is, a kereskedőkön kívül.

Végezetre azt közöljük még, hogy a XVIII-XIX. század fordulóján milyen mértékben szerepeltek a különböző helységek a debreceni piacok, vásárok életében. Megállapításainkat számos szétszórt, különböző iratokban található szórványadat alapján tesszük meg.

Napi körzetek (azaz a napi piacokon szerepeltek, főleg élelmiszert árultak vagy vettek) Mikepércs, Szovát, Hosszúpályi, Sámson, Derecske, Sáránd, Ba- gamér, Balmazújváros, Böszörmény, Szoboszló, Hadház, Bagos, Vértes, Nagyiéta, Mihályfalva, Monostorpályi. A felsorolás egyben a fontossági sorrendet is mutatja.

Hetivásárok (a kedden és szombaton tartottak) körzete, a napi körzeteken kívül: Nádudvar, Kaba, Téglás, Földes, Ladány, Nánás, Tépe, Üjfehértó. Itt is a felsorolás rendje a fontossági sorrendet is jelenti.

Országos vásárok (az évi említett négy alkalommal, a napi és a heti vásárok körzetén kívül): Nagyvárad, Nagykároly, Szatmár, Nyírbátor, Miskolc, Gyöngyös, Tokaj, Szikszó, Szerencs, Máramarossziget, Nagybánya, Nyíregyháza, Nagykálló, Sárospatak, Kassa, Eperjes, Bártfa, Eger, Vác, Szentendre, Szolnok, Karcag, Nagyszalonta, Békés, Kunhegyes, Kunmadaras, Pásztó, Aszód, Pest, Buda, Ö-Buda, Hatvan, Cegléd, Szamosújvár, Kolozsvár, Tasnád, Szeged, Temesvár, Zilah, Sarkad, Túrkeve, Gyula, Törökszentmiklós, Abony, Szentes, Kecskemét, Nagykőrös, Hódmezővásárhely, Győr, Berettyóújfalu.

Az országos vásárokhoz csatlakozó külföldi helyek: Morvaország, Alsó- Ausztria, Galícia, Lengyelország; városok tekintetében: Brünn, Bécs, Tarnow, Krakkó. A külföldről jövő és a külföldre irányuló debreceni vásározás érdekes velejárója volt az idegen mértékek elterjedése és az idegen pénzfajták forgalomba hozása. Ez utóbbi ellen, amikor a magyar pénzforgalmat veszélyeztető mértékben elterjedt, rendszabályokat is hoztak. így 1746-ban is, amikor a debreceni harmincad hivatalnak meghagyták, hogy bajor garast és lengyel aprópénzt ne fogadjon el.69

Megállapíthatjuk, hogy a XVIII-XIX. század fordulójára a korábbi, a XVI-XVII. században oly jellemző levantei, balkáni, Konstantinápoly felé irányuló debreceni vonzáskörzet nagyon összeszugorodott, mondhatni megszűnt.

146