A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX. sz. fordulóján

nem egy esetben féltékenyek voltak rájuk és különböző panasszal éltek ellenük. Mint 1771-ben is, amikor Vetzár István, Lászlóííy Antal és Sztankovics Márton görög kereskedők egyenesen a királyi biztoshoz folyamodtak egy hadházi zsidó ellen, aki állítólag pénzükkel megszökött, de aztán elfogták. A görögök azt kérték a királyi biztostól, hogy mindaddig tartassa fogva a hadházi zsidót, amíg tartozását ki nem fizeti.35 Hasonló feljelentések, kérések, egymás zaklatásai elég gyakran előfordultak.

A Debrecen vásárkörzetébe tartozó fontos vásárok - maguk is jeles vásárhelyek - közül néhányat külön is meg kell említenünk. Mindenek előtt Vá- radot. De a távolabbi Szatmárt is, amely még hivatalos ügyei intézésére is a debreceni vásár alkalmát vette igénybe. 1794-ben például, amikor Szatmárt nagy tűzvész pusztította el, Kassa városa 50 forint segítséget juttatott neki. A kassai tanács „előre tudatta a szatmári tanáccsal, hogy a pénzt a debreceni vásáron, a 13 városon, Encs Stefán kassai materialistánál kell keresni.''36 Ez az idézet egyben Kassa fontos szerepére is rámutat. De tudunk arról is, hogy 1790-ben Szatmár városa az ügyintézéséhez szükséges papírt is a debreceni vásárban szerzi be.3' Kassa különben csak egy állomása volt a Debrecenbe és a Debrecenből észak felé irányuló kereskedelemnek. A Kassán felüli legközelebbi állomás Eperjes volt. Főleg a gyarmatáruk lerakodóhelye, ahonnan Bártfa érintésével Tarnow, Krakkó, Boroszló, Magdeburg, Danzig, Hamburg felé irányult aztán a kereskedelem.38 Bártfa városa különösen a borkereskedelemben volt érdekelt és már 1574-ben megkereste Debrecen tanácsát és bizonyítványt adott arról, hogy egy bizonyos Hankovszky nevű bártfai lakosnak Nagy Péter debreceni lakos keresztúri (Bodrogkeresztúr) és szántói (Abaúj- szántó) borokkal tartozik.39 Jelentős szerepe volt a debreceni vásárok forgalma növelésében a közeli, sok mesteremberrel és kereskedővel bíró Károlynak, Nagykárolynak is. Egy 1766-ból származó irat pedig, amely megengedi, hogy a váradi, tokaji, szikszói, gyöngyösi és füredi kereskedők sátrai a vásár elmúltával megmaradjanak, tudósít az idézett lajstromban is szereplő Tokaj, Szikszó, Gyöngyös, Füred fontos szerepéről a debreceni vásárok életében.'0 Közülük Tokajjal később is foglalkozunk, ezúttal csak Gyöngyös - maga is rendkívül jelentős, kiterjedt közvetítő kereskedelmet lebonyolító helység, óriási vonzáskörzettel - nagyszerű kézművességgel, élénk kereskedelemmel rendelkezett már a XVIII-XIX. század fordulóján is.41 A gyöngyösi kereskedők között sok görög, szerb és olyan szlovák is volt, akik nem voltak ugyan gyöngyösiek, de a gyöngyösi vásárok közvetítésével jutottak el Debrecen vásáraira. A debreceni vonzáskörzet északra, északnyugatra való kiterjedtsége különös jelentőséget biztosított a debreceni vásárokon a gömöri magyar és szlovák kézműveseknek, kereskedőknek. A vándorló szlovák gyolcsosok ismert alakjai voltak messzi vidékeknek is. Még a távoli erdélyi vásárokon is előfordultak, ahogy arról éppen Torda vármegyével kapcsolatosan tudósítanak.42 A gömöri helységek közül ki kell emelnünk Rozsnyót, ahonnan minden vásárra rendszeresen jöttek árulni a gyolcsosok.43 Rozsnyó mellett Rimaszombat, Pelsőc vásározóira kell még leginkább felfigyelnünk. Máshonnan is ismeretes, hogy a Rimaszombat környéki fazekashelyekről jövő gölöncsériek állandóan árusítottak a debreceni vásárokon (Poltár, Zsaluzsány). A jolsvaiak pedig kolompot hoztak, nemcsak Debrecenbe, hanem az egész Tisza-vidékre, Erdélybe, sőt a Re- gátba is.44 A Gömörből Debrecenbe és Debrecenből Gömörbe irányuló vásári forgalom főleg Eger vásárain keresztül bonyolódott le. Mágócsi Gáspár egri főkapitány már 1566-ban parancsot adott az alája tartozó vámosoknak, de kü142