A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
vében kijelentette, hogy a királynő akaratának engedelmeskednek. Ez alkalommal a nagytanács tagjait 18 fővel egészítették ki, majd április 12-én került sor a szenátus tagjainak megválasztására. Most már senki sem vonta kétségbe a királyi biztos jelölési jogát, akinek 3-3 jelöltje közül a nagytanács 1-1, összesen 3 főt választott minden megüresedett szenátori állásra. Ekkor első ízben választották meg szenátorrá Domokos Lajos korábbi főjegyzőt, de az új főjegyzőt és két aljegyzőt, a fő- és alügyészt, maga a királyi biztos nevezte ki. Utóbbiak katolikusok voltak.110 Domokos Lajos 1776-ban lett főbíró, Fáy János ugyanakkor polgármester.111 Domokos Lajos főbírósága kezdetén ismét kiújultak a hivatali vezetőállások körüli vallási harcok. Az 1778. augusztus 22-én tartott közgyűlésen Domokos felszólalt amiatt, hogy a választás szabadsága nem érvényesülhetett, mert a megüresedett helyekre olyan személyeket jelöltek, akik fölött a választott hites közönségnek nem volt módja dönteni; szavai megállapították, hogy a különböző vallású szenátorok között már a jelöléskor is ellentétek merültek föl. Szerinte a nagytanács minden tagjának meg kell adni az egyéni szavazati jogot és meg kell szüntetni az asztalok szerinti kollektív szavazást, eltérően a királyi biztos korábbi álláspontjától.112 A királyi biztos ugyanis a város korábbi kiváltságainak megsértésével önkényesen járt el a szerinte nem megfelelő nagytanácsi tagokkal, sőt szenátorokkal szemben. 1774-ben például leváltotta Konyári Kenéz József esküdtet, Megyaszai Mihály és Baranyi László szenátorokat, amivel megsértette a régi gyakorlatot. A királyi biztos képviseletében viszont Lányi József 1774. április 14-én, tehát a választás után, felhívta a szenátus figyelmét, hogy a választott hites közönség kiegészítésekor - a jelölés ellenére - nem vette figyelembe a helytartótanácsnak 1767. december 12-én kiadott rendeletét arról, hogy a katolikus vallásúakra legyen figyelemmel; a szenátus eljárását törvénytelennek minősítette és azzal vádolta, hogy a választott hites közönség „megkérdezése nélkül" hívott be ref. vallású személyeket. Ezért ragaszkodtak a felsőbb szervek ahhoz, hogy a megválasztott testületi tagok vallási hovatartozása felől őket mindenkor tájékoztassák, mert azt még a királyi biztos sem ismerte.10 A vallásügyi viták évtizedeken át tartottak. Forgách erőteljesen közreműködött a jogszabályalkotásnál. Ebben a vonatkozásban néhány év alatt olyan mozgást váltott ki, hogy szinte három év alatt Debrecen csaknem minden irányító tisztségéről szabályrendeletet alkottak. A széles körű jogpolitikai tevékenység az 1774. évi választás után indult meg, amelynek kezdeményezője a királyi biztos volt. Eredményes munkássága alapján egymás után kerültek tárgyalásra a végülis városi „statútumként" jóváhagyott intézkedések. 1774. május 20-án felvetődött a földek felosztási rendjének szabályozása, a néptribun instrukciója; más napokon megalkották a borfelügyelők, a városi rendészet, az utcakapitányok és utcatizedesek, a ménesmester, a gabonatár kezelője, az építészeti felügyelő, a pénztárfelügyelő és pénztárnok, az égettborgyártó, a borkimérők, a közbiztonsági felügyelő, az erdőfelügyelő, a polgármester utasításait, ezzel írásba foglalták a hivatalszervezés és hivatali ellenőrzés jogi előírásait.111 Forgách a jogpolitikai kérdéseken túlmenően - mint ahogyan erre már utaltunk - a városi gazdálkodás menetét is ellenőrizte. A kizárólag a város által előterjesztett jelentésekből egyetlen állami főhatóság sem állapíthatta volna meg a valóságot, azt személyesen kellett kielemezni s e téren a királyi biztos szerepe kiemelkedő jelentőségűnek mutatkozott. 85
