A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
A Forgách-íéle királyi biztosság 1773-1778 A magyar kamara 1773. április 13-án kelt rendeletével értesítette Debrecen közönségét, hogy az uralkodónő gr. Forgách Miklós kamarai tanácsost, Nyitra m. főispánját királyi biztossá, Lányi József nagyváradi ügyvédet pedig ügyvivővé kinevezte. Felhívta a tanács figyelmét, hogy velük szemben engedelmességgel tartozik. Április 26-án a helytartótanács közölte, hogy az új királyi biztos feladata a Vécsey halálával félbemaradt munkálatok elvégzése. Nevezett június 4-én érkezett Debrecenbe és a Baranyi Miklós-féle házban szállt meg.105 Debreceni tartózkodása nem volt folyamatos, megbízatása azonban ettől függetlenül állandó jelleggel öt éven át tartott; távollétében ügyvivője adta ki a biztos nevében a tanácshoz intézett rendelkezéseket. A királyi biztos ezekben az években - talán Vécsey eredményes munkájának hatásaként - már határozottan a város fölött álló hatóságnak tekintette magát, holott erre megfelelő jogalapja annál kevésbé volt, mert utasításait általában csak akkor hajtották végre, ha azokban a felsőbb állami szervek kedvezően intézkedtek. Vécsey még szerényen „propositiones" formájában rendelkezett, de Forgách idején már kifejezetten a „decretum" fogalom fordul elő. Szigorúbbá vált a rendelkezések hangneme akár a forgalom szabályozásáról, akár a bírói gyakorlat hiányainak feltárásáról stb. volt szó. Az első hónapokban szinte naponként kerültek a tanácshoz a különféle utasítások, azzal a tendenciával, hogy a Vécsey halála után bekövetkezett üresedést pótolják.106 Ennek ellenére a város lakosságának nagyobb része Forgách működését örömmel fogadta, sőt célszerűségét maga a tanács is elismerte. Az 1774. április 11-én tartott széképítés kapcsán Domokos Lajos főjegyző köszönte meg a biztos tevékenységét, elismerve, hogy „ezt a várost Nagyságod által elrendelni (rendezni) és ennek magistratusát helyre állítani méltóztatott".107 A fentiekhez hasonló egyetértésben köszöntek tőle el a tanácsban 1774. május 20-án, amikor hosszabb időre eltávozott Debrecenből. 1777. augusztus 12. után Forgách Miklós újból huzamosabb ideig tartózkodott Debrecenben, korábbi kinevezése érvényben lévén és Hatvani István professzor házában szállt meg. Az augusztus 16-án tartott közgyűlésen tárgyaltak arról, miként tartották szemük előtt a tisztújítások alkalmával az érvényes királyi rendeleteket, hány katolikus személy kapott polgárjogot, hogyan osztották fel a pusztabirtokokat, milyen a selyemhernyó-tenyésztés állapota, valamint több gazdasági kérdést, összesen 41 pontba foglalva. Augusztus 23-án eltávozott, 108 de később ismét többször visszatért. Forgách Miklós királyi biztossága idején az állam ellenőrző munkáját - még távollétében is - sikerült megszilárdítani és elérni azt, hogy a tisztújítások alkalmával az uralkodó intenciói érvényesüljenek. Az 1774. március 28-án tartott közgyűlésen Forgách írásban közölte a királynő rendeletét, amellyel a szenátorok számát két fővel növelte azzal, hogy a korábbiakkal együtt legalább hat szenátor katolikus vallású legyen. Ez alkalommal maga az uralkodónő nevezte ki szenátorrá Kölgyesi Ferenc Bihar megyei táblabírót és Meszena Sándor ügyvédet, akiket a szenátus kénytelen volt elfogadni és kooptálni.109 Az 1774. április 11-én megtartott tisztújítás alkalmával a szenátusnak és a választott hites közönségnek 4-4 tagja előzetesen megbeszélést tartottak a királyi biztos lakásán. A választáskor Forgách megállapította, hogy a korábbi református szenátorok ellenséges érzületet mutattak a róm. katolikusok iránt. Ezt a vádat Domokos Lajos főjegyző nem tartotta igazságosnak, de a tanács ne84
