A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
ga az uralkodó is helytelenítette, azzal a megokolással, hogy a város magánjogi érdekeit sértő intézkedéseket nem tehet. A gyorsabb ügyintézés céljából önálló biztosi iktatókönyvet vezetett, amelyen saját vagy ügyintézője kézírásával az elintézés módját is feljegyezte. A fennmaradt jegyzőkönyvek lapjai között ugyancsak tőle olvashatók írásos feljegyzések: „desideratur informatio", vagy „tabella", például 1771. szeptember 2-án.80 A királyi biztos állandó kapcsolatot tartott a magyar kamarával, valamint a szepesi kamarai igazgatósággal és helytartótanáccsal, melyeknek a hozzá külön intézett rendeletéit megőrizte.81 A politikai ellenőrzésnek valójában legerőteljesebb módszere a tisztújításokon érvényesülhetett. Az 1768. óta szünetelő tisztújításnak már 1770. augusztus első felében meg kellett volna történnie, de Vécsey annak elhalasztására a helytartótanácstól - és nem a kamarától - engedélyt kért, amelyet agusztus 27-én megkapott. Az általános tisztújítástól függetlenül a szubalternusok választása a szokásos évfordulón, már 1770. január 2-án megtörtént, illetve azok akkor tették le az esküt. Az operatív gazdasági munkák - adószedés, kisha- szonvételek felügyelete, birtokok ellenőrzése stb. - céljából megbízott szubalternusok választása föltétlenül indokolt volt az általános széképítéstől függetlenül. A gazdasági év lezárásával, amely akkor általában a katonai évhez hasonlóan október 31-én történt, át kellett venniök a számadáskönyveket. Vécsey működése idején növekedett a választott hites közönség tekintélye; több ügyvéd kérte tőle, hogy segítse elő a tagok sorába való választását.82 De ugyancsak többen fordultak hozzá a régebben kiemelkedő szerepet játszó családok leszármazottai is azért, hogy őket szenátori állásra jelölje. Ezek között például Baranyi József, Vígkedvű Mihály egykori főbíró unokája, End- rődy János ny. főhadnagy. Kovács Pál ügyvéd; Bucsányi Antal kapitányt maga Grassalkovics Antal ajánlotta szenátorságra. A választásokat megelőző ily nagyfokú érdeklődés jeleivel korábban nem találkozhattunk s mindez annak a következménye volt, hogy Vécsey a városi vezetők személyi kiválasztásánál igyekezett szakítani a hagyományos módszerekkel. 1771. július 17-én azt is elrendelte, hogy az 1760-ban szervezett harmadik jegyzői állást meg kell szüntetni, valamint kifejezte azt a kívánságát, hogy a választott hites közönség tagjai ne személyesen szavazzanak, hanem asztalok szerint, miközben egy-egy asztalnak mindössze egyetlen szavazata legyen.83 Több vita merült föl a szavazati jog gyakorlása körül. Utaltunk arra, hogy a választott hites közönség egyéni szavazati joga helyett Vécsey asztalok szerinti kollektív szavazást tartott helyesnek. 1771. július 23-án ez ellen a városi közgyűlés felségfolyamodványban tiltakozott azzal, hogy „a néptribun és a választott hites közönség az egész népet, a városnak egész közönségét képviseli a magisztrátus előtt"; szerinte a néptribuni tisztség szervezésének is az volt az oka, (1694-ben) hogy „vigyázzon a nép jogaira, nehogy a magisztrátus önkényesen, jogtalanul sújtsa azt vagy méginkább: elnyomja". A királyi biztos szerint a „nép" akarata még a nagytanácsi tagok egyéni szavazása esetén sem érvényesül s ezt november 6-án írt levelében a tanács előtt is kifejezésre juttatta.84 Ezzel az intézkedésével nemcsak a választott hites közönség önkormányzati jogát sértette meg, hanem megbántotta a nagytanácsi tagok önérzetét is. A kérdés jogilag később dőlt el, de a XVIII. század második felében a királyi biztos állásfoglalása érvényesült. Kiemelkedő szerepet játszott a királyi biztos a valláspolitikai ügyek elin79
