A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
ekkép a nemes tanács approbatiojára s egyszersmind a nemes communitas választására bocsáttatván, assumáltassanak". A tanács válasza: a korábbi gyakorlatnak kell megmaradnia, „valamint a nemes tanács a nemes communitast, hasonlóképen a tanácsot a communitas szokta restaurálni".57 A tisztújítás befejezése után a nagytanácsi tagok a megválasztott új bíróval kezet fogva „solitum homagium"-ot fogadtak.58 A XVII. század első negyedében működött királyi biztosok és a széképítést engedélyező királyi, kamarai rendelkezések egyaránt hangsúlyozták a katolikus egyház támogatását. Az 1717. évi utasítás ezt még erőteljesebben juttatta kifejezésre. Az 1721. december 29-én kelt királyi elhatározás annak ellenére, hogy a királyi biztos mellőzésével engedélyezi a tisztújítást, arra kifejezetten felhívja a város figyelmét, hogy a választásnál a róm. kát. egyház érdekeit messzemenően vegyék figyelembe, és a megválasztott személyek vallási hovatartozását is közöljék a három hónapon belül felküldendő jelentésben.59 Az első biztos, aki radikálisan értelmezte a felsőbb szervek utasításait, br. Sztáray Imre szepesi kamarai tanácsos volt, akit az uralkodó 1730. december 12-én kiadott rendeletére támaszkodva a szepesi kamara küldött ki. Késői érkezése miatt az 1731. január 1-re tervezett választást január 15-én kezdték el. A királyi biztosnak határozott egyénisége már kezdetben éreztette, hogy az államhatalmat képviseli, mert kívánságainak első pontjaként az 1716 óta keletkezett számadásokat kérte a szenátustól. Ezen túlmenően komolyan értelmezte a valláspolitikai kérdésekben kiadott királyi rendeletek végrehajtásának ellenőrzését, mert ragaszkodott ahhoz, hogy az 1716 óta minden megválasztott szenátor és nagytanácsi tag vallási hovatartozásáról is kimutatást közöljön a tanács. A vele volt ügyvivő (actuarius), Gückel Landevin Lajos fogalmazta meg a biztos rendelkezéseit és adta át a tanácsnak, maga a biztos alig tartott közvetlen kapcsolatot a város vezetőivel. Az ügyvivő személyesen vizsgálta meg a város börtöneit, a számadásokat. Sztáray Imre csak egy napot tartózkodott Debrecenben, de január 17-én ismét megjelent a közgyűlésen, felszólítva a nagytanácsi tagokat, hogy ott helyben, vagy neki személyesen adják elő a magisztrátus ellen felmerült panaszukat. A tisztikar megválasztása csak ez után történt és szakítva a korábbi gyakorlattal, a királyi biztos - elsőízben és élesen — kifejtette, hogy a „ius candidandi ad se pertinere, electionem ad communitatem" hatásköre. Ez a határozottan politikai tartalmú állásfoglalás valóban az önkormányzat korábbi jogainak háttérbe szorítására utal. Az 1731. évi széképítéskor tehát minőségi változás következett be a királyi biztosok szerepében, s ez a változás a későbbiek során folyamatosan gyakorlattá mélyült, szokássá vált, ha a királyi biztosok megjelentek a választásokon. A királyi biztos Domokos Mártont és Baranyi Istvánt ki akarta hagyni a szenátorok sorából, holott a választott hites közönség mellettük foglalt állást. Határozottan izgalmas viták következtek a választás napjain; a választott hites közönség január 20-án önálló „memoriálist" terjesztett a biztos elé, tiltakozva Domokos és Baranyi kihagyása ellen; maga a szenátus is csatlakozott a nagytanács állásfoglalásához, mert „a communitas által választott collegatus- sal" egyetértettek. A királyi biztos mind a nagytanács „renitentiá"-ját, mind a szenátus „inobedientiá"-ját kifogásolta azzal, hogy olyan személyek, akiket ő nem jelölt, meg sem választhatók. Mindezek után január 21-én megkezdték a számadások felülvizsgálatát, majd január 22-én a királyi biztos írásban enge72
